A kígyómérgek mechanizmusa

2009-05-12 20:23:54 | cocodeo

Kígyók mérge valójában a nyál módosult formája, mely igen sokféle kémiai anyagból áll. Ezen vegyes anyagkeverék mely a kígyók páros méreg mirigyében termelődnek okozzák azokat a nem ritkán súlyos, akár halálos elváltozásokat, melyek az embert ért kígyómarás következményei. Az ember és mérges kígyó találkozásával az ember nem zsákmányként szerepel, hiszen még a legnagyobb testű mérges kígyók sem képesek akár egy gyermek lenyelésére.

A. Csöves méregfog, B. fogtasak C. Méregvezeték. D Méregmirigy.

Nehéz a kígyókat mérgük alapján összehasonlítani, hiszen különböző hatású kémiai anyaguk, az emberi szervezet más-más részére hatnak, ezért szinte lehetetlen közülük „elő sorrendet” tenni. Talán a legjobb összehasonlítási alapot az ún. LD50 érték adja, mely azt a méregmennyiséget jelenti, mely a 20 grammos egyedekből álló kísérleti egerek csoportjának 50%-át elpusztítja. Csak játék az adatokkal, hogy ezek alapján, pl. a kispikkelyű tajpán /Oxyuranus microlepidota/ 0,01 mg/kg, a keleti barnakígyó /Pseudonaja textilis/ 0,04 mg/kg, tajpán /Oxyuranus scutellatus/ 0,064 mg/kg LD50-nel bír.

A kígyók mérge nem csak az összetevők minőségében, hanem mennyiségében is változásokat mutathat. Függhet az állattartási módjától, az életkortól és még számtalan egyéb tényezőtől. Összességében azonban a méreganyag minőségét a benne lévő különböző toxinok határozzák meg. Természetesen ezeken kívül számtalan egyéb más enzimeket, aminosavakat, biogén aminokat, lipideket, riboflavint, szerves savakat, anionokat és kationokat is tartalmaz. Mindezek az enzimhatást erősítik. Lássuk a különböző toxinokat.

Neurotoxionok /idegmérgek/: összességében ezen anyagok az ideg-izom ingerület átadást, ill. az ideg-ideg közötti ingerület átadást képesek bénítani. Mindebből adódik, hogy ezen működés kiesése különböző bénulásokat okoz. Az idegek egymással, ill. az izmokkal történő kapcsolata nem direkt kapcsolat, vagyis nem úgy, mint ahogy a villanyszerelő összeköti a drótokat, hanem az ingerület átadása kémiai mechanizmussal történik, egy ún. szinapszison keresztül. A szinapszis egy valódi, mérhető méretű rés, ahol bonyolult biokémiai mechanizmusok, ingerület átvivő anyagok és enzimek, különböző ionok vesznek részt az ingerület továbbításában. Amennyiben a toxin a csatlakozási pont /szinapszis/ előtti idegvégződésnél hat, akkor ezt preszinaptikus neurotoxinnak nevezzük, mely általában véve egy foszfolipáz A2 típusú toxin. Ilyen esetben a tünetek gyorsan súlyosbodó bénulások, melyek általában a marást követően 1 órán túl alakulnak ki és akár 3 óra alatt a légzőizmok bénulásához, vezethetnek, mely légzési elégtelenséggel, fulladással és halállal járhat együtt. Az antitoxinok a preszinaptikus neurotoxinok okozta bénulást visszafordítani nem, tudják. Azonban korszerű intenzív terápiás kezelés, a beteg mesterséges lélegeztetése, mely ilyen akár igen hosszú ideig is eltarthat, lehetőséget teremt a túlélésre. Preszinaptikus neurotoxinnal rendelkező fajok az alábbiak: Bungarus, Notechis, Oxyuranus, Pseudonaja, egyes Crotalus fajok és a Vipera ammodytes. A fentebb felsorolt ausztráliai fajok posztszinaptikus toxinnal is rendelkeznek. A posztszinaptikus toxinok olyan fehérje típusú anyagok, amelyek elsősorban a csatlakozási pont közötti résben károsítják az ingerület átvitelt.

Ezt nevezzük neurotranszmitter károsításnak, melynek következménye szintén a bénulás. Jelentős különbség az előzőekhez képest, hogy az antitoxinok képesek a bénulásos tünetek visszafordítására. Ilyen toxinnal bírnak a már fenn említett fajon kívül az Acanthophis fajok, a Micrurus fajok, egyes afrikai és ázsiai kobrák, a király kobra, néhány tengeri kígyó és a Daboia russelii pulchella /Sri-Lankai Russel vipera/.
 
A toxinok másik nagy csoportja az ún. myotoxinok, melyek direkt izomkárosodásokat okoznak. Az izomsejtek szétesése elsősorban a vázizmokra jellemező, ezek az ún. harántcsíkolt izmok, de ritkán a simaizmok, ill. a szívizomzat ilyen irányú károsodása is megfigyelhető. A károsodást követően az izomsejt regeneráció kb. 3 nap múlva, indul be, és akár 4-5 hétig is eltarthat. Az izomsejt károsodás kapcsán az izmokat felépítő fehérje – a myoglobin – bekerül a keringésbe, csakúgy, mint a sejtszétesés kapcsán felszabaduló káliumion. A myoglobin károsítja vese szűrőrendszerét, mivel ezt eltömeszeli, ennek következményeképpen veseelégtelenség alakulhat ki. A jelentősen megemelkedett kálium szint különböző szívritmuszavarok, kialakulását okozhatja. Az ellenanyag terápia az izomszétesést jelentősen nem képes befolyásolni, de az utóbbi időben ausztráliai vizsgálatok azt sugallják, hogy némiképpen ezt enyhíteni képes. Myotoxinnal bíró fajok az alábbiak: Notechis fajok, Oxyuranus fajok, Pseudoechis fajok, egyes dél-amerikai korall kígyók, egyes Bothrops és Crotalus fajok, elsősorban a Dél-Amerikában előfordulók, valamint a már fentebb említett Daboia russelii pulchella.

Crotalus adamanteus marása

Egy újabb specifikus toxinfajta, az ún. necrotoxinok, melyet, mint ahogy a nevük is mutatja szövet elhalást /necrozist/ okoznak. Az esetek jelentős részében a szövet elhalás csak a marás közvetlen környezetére terjed ki és érinti az összes lágyrészt és akár a csonthártyára, ill. magára a csontra is ráterjedhet. Ilyen esetekben, a későbbiekben sebészi megoldás jön szóba. Necrotoxint tartalmazó fajok az alábbiak: egyes kobra fajok, különösön a köpködő kobra, király kobra, Agkistrodon fajok, Bitis fajok, Bothrops fajok, Cerastes fajok, Crotallus fajok, Echis fajok, Lachesis fajok, Sisturus fajok, Trimeresurus fajok.

A toxinok másik nagy és jelentős csoportja a véralvadásra ható anyagok. A négy kígyócsalád közül három a Colubridae, Elapidae és Viperidae rendelkezik e toxinokkal. Három nagy csoportjuk ismert, az ún. prokoagulánsok, az antikoagulánsok és vérlemezkék aggregációját /összecsapódását/ gátlók és elősegítők. A leglényegesebb tünete ezen toxinok hatásának a vérzés fokozódása, ill. a fokozódó vérrögképződés, mely akut érelzáródáshoz vezet. Ezen toxinok különböző molekulasúlyú anyagok, melyek a véralvadási rendszert gátolják, ez által lehetetlenné teszik a vér normális alvadását, melynek következménye elsősorban az elhúzódó vérzés lehet.
Ilyen esetekben spontán vérzések jelentkeznek a fogínyből, húgyhólyagból, gyomor-bélrendszerből, tüdőből, melyek súlyos vérvesztéses sokk állapotot okozhatnak.

A vérzéses szövődmények speciális okaként kell beszélnünk az ún. hemorrhaginokról, melyek elsősorban a kis erek belső bélését képező, ún. endothelt károsítják. Ezek hatására az érfal áteresztővé válik és az egész testben vérzések, indulnak be. Ebbe a csoportba leggyakrabban a különböző cink metalloproteinázok tartoznak, melyek cink fémiont és enzimeket tartalmaznak. Ezen toxinok hatása szinte mindig halálos következménnyel jár együtt.

Direkt vesetoxikus /nefrotoxikus/ hatással bír a már fent többször is említett Russel vipera mérge, mely közvetlenül károsítja a vese kiválasztó funkcióját, ez által akut veseelégtelenséget okoz.

Egyes fajok ritkán direkt kardiotoxikus /szívre ható/ elváltozásokat okozhatnak, mikor is akutan jelentkezik a szív koszorúereinek szűkülete, mely akut szívinfarktussal megegyező elváltozásokat okoz. Ilyen toxinnal csak az afroarábiai viperák rendelkeznek.

Mivel a különböző fajok többféle toxint is tartalmazhatnak, így í marást követő tünetek igen sokrétűek lehetnek. A marást szinte mindig lokális fájdalom kíséri, mely részben a fog(ak) okozta mechanikus sérülés következménye, részben a befecskendezett méreganyag hatása. Szinte elékerülhetetlen az ilyenkor jelentkező pánik, mikor is a sérült képtelen nyugton maradni, így mozgásával elősegíti, hogy a toxin mihamarabb elsősorban a nyirokereken keresztül szétterjedjen az egész szervezetben.

Antiszérumok

A neurotoxinok hatása fokozatosan alakul ki, melyet legelőször a szájban érzett fémes íz kísér, melyet követően a bénulások fokozatosan súlyosbodnak. A sérült képtelen lesz szemét kinyitni (ptosis), nyálát lenyelni (achalasia), majd kialakul a légzésbénulás.  A vérzések megjelenése teljesen váratlan, és a test bármely részén megjelenhetnek. Természetesen ezek a külső szemlélő számára nem mindig láthatóak, hiszen nem ritkán testüregekbe, a gyomor- bélrendszerben jelentkeznek, és a beteg első tünete a sápadtság, verejtékezés, könnyen elnyomható csuklótáji pulzus lesz, melyet gyorsan követhet a keringés teljes összeomlása. A necrotoxinok okozta szövetelhalások 1-5 nap alatt alakulnak ki, ahol az állapotot súlyosbíthatja a sebbe bekerült kórokozó baktériumok elszaporodása által okozott gyulladásos tünetek. Ne feledjük a kígyók szájában csakúgy, mint az ember vagy egyéb élőlények szájában számtalan kórokozó él, melyek így bekerülve az áldozat testébe sok fertőzésnek lehet a melegágya. Méregmiriggyel nem rendelkező kígyók harapását követően is számolnunk kell az ilyen fertőzéses szövődményekkel. Az izomszétesést követően kialakuló veseelégtelenség tünetei a vizeletmennyiség csökkenése, a vizelet színe sötét, akár fekete lesz. Ezen tünet a marást követően 24 órán belül is kialakulhat. Napjainkban, az időben orvosi ellátásban részesülőknek igen nagy esélye van a felgyógyulásra, persze ez nagyban függ a marás súlyosságától és az ember fizikai felépítésétől is. Nagy előrelépést jelent hogy nagyon sok gyártótól találunk a piacon különböző fajhoz ill. fajokhoz ellenanyagot. (Táblázat 3.) Ezek lehetnek faj specifikus monovalens, (egy faj elleni) bivalens, (két faj elleni) trivalens, (három faj elleni) és végül a polivalens mely több faj marása ellen hatékony. Sajnos ezeknek a szérumoknak (4 kép) az ára rendkívül magas, általában 100 eurótól az 1000 euró/ ampulla-ig változik. Az eseteket még nagyban nehezíti, hogy a súlyosabb harapásoknál 4-5 vagy 10, sőt akár ennél is, több ampulla ellenagyag beadására is szükség lehet. Jó példa e problémák kiküszöbölésére a Németországban bevált gyakorlat, hogy a mérgeskígyókat tartó terraristák havi tagdijjat fizetnek biztosítási alapként egy helyi szervezetnek, mely kapcsolatban áll egy szérumbankkal. Baleset esetén szérumbank a bejelentés után azonnal helikopterral küldi a megfelelő ellenanyagot a rendeltetési helyre.

Dr. Vital Brazil (1865-1950)

A kígyómarások kezelésében nagy áttörést jelentett az 1900-as évek eleje Dr. Vital Brazil (1865-1950) jóvoltából. Vital Brazil megalakította a Sao Pauloi-i Butantan intézetet, ahol akkoriban már nagyban folytak a kígyómarás elleni (lovakba károsodás nélkül beoltható, hígított kígyóméreg, melynek hatására a ló a vérében antitestek termelődtek) szérum előállításának kísérletei. 1905-ben ugyanezen módszerrel fejlesztettek ki skorpió és mérges pókok csípése elleni antitoxint. A szérum hatékonyságának bizonyítéka volt az az eset mikor a New York-i állatkert gondozóját egy Crotalus atrox harapta meg és az életét a Vital Brazil által kifejlesztett Anticrotalico nevű antiszérummal mentették meg. (Buzás & Tóth: Mérgeskígyók 2002) Napjainkban is a Butantan intézet a világ egyik legnagyobb ellenanyag gyártó intézete, jelenleg is 3500-4000 példányt tartanak szérum előállítás céljából. A tavalyi évben 120000 kígyómarás elleni antitoxint állítottak elő az intézetben.

Főbb közép és Dél-Amerikai szérumgyártó intézetek

Szerző: Dr. Zacher Gábor és Dernei Zsolt

Hozzászólások

Vendégként nem küldhet be hozzászólást