Vadbefogásból vagy tenyésztésből származó kígyót vegyek?

2007-04-26 13:04:45 | admin

Aki kígyót szeretne tartani, gyakran találkozik azzal a kérdéssel, hogy vadbefogásból vagy tenyésztésből származó egyedet vásároljon. A helyzet eldöntése nem mindig egyszerű. A tenyésztett kígyó beszerzésének legfontosabb előnyei, közé tartozik a megfelelően terráriumhoz szokott egyed vásárlása. A szaporított kígyó nevelése általában kevesebb problémával jár. A fogságban született egyedek általában mentesek a legtöbb endo- és ectoparazitától. Sok esetben azonban a ritkább, kisebb egyedszámban tartott kígyó fajok tenyésztett egyedei sok esetben már rokonok. Az utódaikban generációról generációra jelentkezhet a rokon tenyésztésből eredő genetikai leromlás, ami az állatok vitalitás csökkenésében, szaporodási problémák, fellépésében nyilvánul meg.

A szabad területi élőhelyekről befogott kígyók vásárlásának sok veszélye van. Az európai kereskedők sok esetben vadbefogásból származó kígyókat kínálnak eladásra, melyeket az élőhelyen működő gyűjtő, elosztó helyekről vásárolnak meg. Ezeknek a kígyóknak igen hosszú az útja a terraristáig. Az utazás alatt többféle káros behatás is érheti az állatokat. Az első negatív behatás az élőhelyen történő begyűjtés, amit sok esetben nem hozzáértő, szakemberek végeznek. A befogás után a gyűjtő helyekre kerülnek az állatok, ahol még az állatvédelmi előírásokat betartó kereskedők is  relatíve zsúfoltan tudják csak elhelyezni az állatokat. Itt a kígyók kiszakítva az eredeti habitatból stressz helyzetnek vannak kitéve. A stressz állapotban a védekező rendszerük, immunrendszerük működése zavart szenved, immunszuppresszív állapot alakul ki. Ilyenkor a szervezetükben jelen levő, egyébként fakultatív patogén (feltételesen kórokozó) baktériumok elszaporodhatnak és megbetegedést, elhullást okozhatnak. A túlélő kígyók szervezetében a befogás után jelen levő paraziták egy része elszaporodhat. Ezek a paraziták általában köztigazda nélküli egysejtű vagy többsejtű (fonalféreg) paraziták. A paraziták elszaporodását két tényező segíti. Egyrészt az előbb említett ellenálló képesség csökkenés mellett a gyűjtő terráriumokban feldúsulhat az adott parazita ivari produktuma, amit a kígyó aktívan vagy passzívan fel is vehet. A későbbiekben, a szállítás során szintén jelentős lehet az elhullás. Ekkor a szállítás alatt jelentkező káros hatások érvényesülhetnek. Ilyenek a téli időszakban lehűlés, megfagyás okozhatja a kígyók elhullását. A lehűlés különösen a trópusi-esőerdei fajokban idézhet elő jelentős elhullást. A hosszadalmas szállítás alatt az állatok folyadék vesztesége jelentős lehet, a kígyók kiszáradnak. Ekkor a vese működése szenved zavart, később már az új tulajdonosnál köszvény jelentkezik. Az európai nagykereskedelmi elosztó helyeken történő kicsomagolás, további szállítás fokozza a stressz állapotra visszavezethető ellenálló képesség csökkenést, ami újabb, főleg a szállításokhoz kötődő, fakultatív patogén baktériumok által okozott vérfertőzést és elhullást okoz.

Az említett állategészségügyi problémák mellett a vadbefogásból származó kígyók beszerzésének humán egészségügyi kérdései is lehetnek. Kevesen gondolnak arra, hogy egy egzotikus országból származó egzotikus hüllőben különleges kórokozók is élnek. Ezek egy része képes lehet az embert is megbetegíteni, amikor is zoonozisról beszélünk. Ennek igen súlyos következményei is lehetnek és csupán csak a szerencsén múlott, hogy eddig komoly járvány nem tört ki. Gondoljunk csak arra, hogy Ázsiában nem olyan régen a Sarsvírus szedte az áldozatait, aminek akár egy kígyófaj is lehet a vivőgazdája. A tudomány még a mai napig nem tisztázta teljes egészében az Ebolavírus termésteres rezervoárjainak a körét, ami egy kígyó is lehet. De egészen kézzelfogható példa a lóencephalitis vírusa, mely az embert is képes megbetegíteni (agyvelőgyulladást okoz az emberben). A kórokozó egyik rezervoár csoportja a hüllők köréből kerül ki.

Már nem humán- és állategészségügyi kérdés, de fontos szempont az is, hogy az eredeti élőhelyeken befogott kígyók jelentős predátor populáció csökkenést idézhetnek elő. Ez maga után vonhatja a préda populáció (egerek, patkányok) túlszaporodását, ami már gazdasági-, humán egészségügyi problémákat okozhat az adott élőhelyen. Az élőhelyről való begyűjtést egyes fajok nehezen tolerálják, igen rossz a regenerációs képességük. Ezek a fajok a szabadban is ritkák, alacsony az állomány sűrűségük. Általában ezekre a fajokra más állománycsökkentő tényezők is hatnak: préda populáció összeomlása, közvetlen antropogén hatások (kígyó gyűlölet miatti elpusztítás) stb. Az ilyen státuszú fajokat sérülékeny, (wulnarable species) nevezik. Az adott populációból való begyűjtés esetleg veszélybe sodorhatja az adott fajt.

Az előbbiekben vázolt hátrányokon és veszélyeken túl néhány esetben van létjogosultsága a vadbefogásból származó kígyók beszerzésének. Egyik ilyen fontos szempont a hosszú ideje, kis egyedszámra épülő tenyésztés, ami a rokon tenyésztést okozza. Ilyenkor a zárt tenyészetben megnő a terméketlenség, romlik a keltetési arány, gyakori a csökkent vitalitású utódok megjelenése. Ebben az esetben jó hatású a fogságban tenyésztett populációra néhány, megfelelően megválasztott, vadbefogásból származó, idegen géneket hordozó hím kígyó beszerzése.

Igen fontosnak tartjuk a kis populációban, labilis élőhelyi adottságok között élő kígyó fajok egyedeinek fogságban történő tenyésztése a faj megőrzése érdekében. Ennek elengedhetetlen feltétele az átgondolt befogás az élőhelyről.

Néhány, gyakrabban felmerülő fertőző és nem fertőző eredetű megbetegedés a vadbefogásból származó kígyókban

Kiszáradás-köszvény

Egyes, főleg trópusi, arborealis és talajlakó életmódot folytató kígyó (zöld fapiton (Chondropython viridis), kutyafejű boa (Corallus canninus) mangrove erdei sikló (Gonyosoma oxycephala ) falakó boa (Corallus enydris) Gaboni vipera (Bitis gabonica) orrszarvú vipera (Bitis nasicornis)és még sok más kígyófaj esetén jelentkezik a kórkép. Ezek a kígyók nem isznak itatótálból, hanem a testgyűrűikre lecsapódó vízcseppekből isznak. Ha a begyűjtő helyeken nem történik meg a rendszeres itatásuk, akkor az állatok fokozatosan kiszáradnak. A kiszáradás (excicosis) miatt a vese vérellátása zavart szenved, csökken a perfusioja, ami később hypovolémiára és kiszáradásra visszavezethető köszvény kialakulását okozza.

A kiszáradás és a kezdeti köszvényes állapot felismerése igen nehéz az eladásra kínált kígyókban. Az arborealis életmódot fojtató fajok esetében mindig gondolni kell a kiszáradás fennállására. A kiszáradás jelei szegényesek, a bőr ráncoltságán kívül más jel nem fedezhető fel.

Az ilyen fajokban a végleges tulajdonoshoz került állatok sok esetben elkezdenek enni és az optimális tartási viszonyok ellenére is, elhullanak köszvényben. Ennek az az oka, hogy a korábbi vese vérkeringési zavar miatt a vesekárosodás oly mérvű, ami már nem képes a táplálkozást, követő húgysavterhelést elviselni.

Táplálék visszautasítás

A vadbefogásból származó kígyók nagy százalékban visszautasítja a felkínált táplálékot. Ez különösen stressz érzékeny fajokban szokott fellépni. A kígyók a faj igényeinek megfelelő táplálékot nem veszi fel, sok esetben azt támadónak véli, és hevesen védekezik. A mérgeskígyók ilyenkor fokozottan baleset veszélyesek, mert a megmaradt, el nem fogyasztott egeret ki is kell venni a kígyó terráriumából.

A táplálék visszautasítás sok esetben megfelelő elhelyezéssel, elsősorban búvóhely biztosításával megszüntethető. A kígyók biztonságos rejtekhelyről ragadják meg a felkínált zsákmányt. Sok esetben az új tulajdonos nem rendelkezik elég türelemmel, és a kényszertáplálást választja, ami újabb stressz helyzetet teremt a kígyónak és megnöveli a beszoktatás idejét.

Szájrothadás

A szájrothadás egy összetett oktanú kórkép, ami a vadbefogásból származó kígyókban gyakran jelentkező megbetegedés. Főleg az ideges, mozgékony fajokban jelent problémát a zárt terráriumi tartás. A kígyó igyekszik menekülési utat találni a terrárium határoló falai mellett, amikor a szájnyálkahártyáját felsérti. Itt másodlagosan baktériumok és gombák telepedhetnek meg.

Heveny vérfertőzés

Általában a szállítás okozta, ellenálló képesség csökkenéshez társulóan lép fel heveny vérfertőzés. Ekkor az egészséges szervezetben jelen levő baktériumok, hüllőkben gyakran az Aeromonas hydrophila elszaporodik és gyorsan lezajló, elhullásra vezető megbetegedést idéz elő.

Parazitózisok

A kígyókban igen sok parazitafaj képes megbetegedést okozni. A szabad élőhelyen a kígyó szervezetében jelen levő paraziták általában nem okoznak klinikai tünetekben megnyilvánuló megbetegedést. A paraziták együtt élhetnek a gazdával anélkül, hogy betegséget okoznának.

A befogás és a szállítás jelentős ellenálló képesség csökkenést idéz elő, ami után a gazda és a parazita közti labilis egyensúly felborul és az állatban klinikai parazitózis alakul ki. Sok esetben a paraziták képesek feldúsulni a gyűjtő helyeken a nem megfelelő tartási technológia és a zsúfolt tartás miatt. Ez különösen a köztigazda nélküli, közvetlen fejlődésmenetű paraziták esetén jelent veszélyt (Kalicephalus sp. , Rhabdias sp.).

Összefoglalás

Megismerve a tenyésztett és a vadbefogásból származó kígyók beszerzésének előnyeit és hátrányait (1. táblázat) azt tartjuk, hogy a fogságban jól szaporodó, nagy egyedszámban tenyésztett kígyók esetén nem érdemes vadbefogásból származó egyedeket beszerezni.

1. táblázat: A kígyók eredete és egyes veszteségek mértéke

Felhasznált irodalom

1. Mader, D. R.: Reptile Medicine and surgery. W.B. Saunders Company, Philadelphia, 1996

Írta: Dernei Zsolt, Dr. Gál János

Hozzászólások

Vendégként nem küldhet be hozzászólást

Még nincs hozzászólás