Az Erdei csörgőkígyó (Crotalus h. horridus, Linneaus 1758)

2007-05-26 09:00:00 | admin

Az Erdei csörgőkígyó (Crotalus horridus horridus. Linneaus 1758) a Crotalidae (valódi csörgőkígyók) családba, azon belül a Crotalus nembe tartozik. Vannak, akik a Viperidae (valódi viperák) családba Crotalinae (Gödörkés arcú viperák) alcsaládba és a Crotalus nembe tárgyalják, a vélemények nem egyöntetűek.

Ez a csörgőkígyó pompás színezete és karakterisztikus megjelenése miatt tűnik ki a többi csörgőkígyó közül. Alapszíne a kénsárgától a szürkészöld különféle árnyalatain keresztül az aranybarnáig, esetenként a feketéig terjed, de akadnak teljesen fekete (melanisztikus) és albínó példányok is. Általában a nőstények világosabb sárgás alapszínezetűek, míg a hímek sötétek, feketés, szürkészöld. Mintázatuk sötétbarna, vagy fekete gyűrűkből áll, ami a hímeknél fehérrel keretezett is lehet. Előfordul enyhén fordított V-alakú mintázat, de ez inkább C. horridus alfajára C. h. atricaudatusra jellemző, amire később visszatérek. Hátukon halványabb vagy elmosódott rozsdabarna csík fut végig, ami a világos nőstényeknél hiányozhat is. A farok mindét nemnél teljesen fekete. Hosszúságuk 12O-15O cm között mozog.

Földrajzi elterjedése: Egyesült Államok északi része New Hampshire, Georgia, Massachusetts, Illinois, Wisconsin, Dél-kelet Minesota magasabb fekvésű területei és Texas észak-keleti része, bár ennek az állománynak a léte kérdéses.

Élőhelye: erdőszélek, sziklás-bokros domboldalak, sziklaszirtek, és ezeket körülvevő rétek.

Táplálékai: kisemlősök, főként egér, patkány, de zsákmányai között szerepelnek a csíkosmókusok, a kisebb nyulak, néha madarak.

Szaporodása: A tavaszi ébredést követően, miután elhagyták telelőhelyeiket, amit a hidegebb teleken 4-5 hónapra is  kibérelhetnek (mély sziklarepedések, földalatti üregek) megkezdődnek a napozóhelyek elfoglalása, ami a hímeknél spermiumok, beérését szolgálja. A hímek az első vedlés után megkezdik nászharcukat, ami a kígyóknál meglehetősen látványos esemény. A nőstényekkel való sikeres párzás után kb. 18O-2OO nappal a nőstények, megszülik utódaikat, melyek még 2-3 napig az anyjuk közelében maradnak. A kis kígyók száma 3-12 között változik. Színük meglehetősen halvány és tompa, ami az idő előrehaladtával élénkül meg. Úgy 1 éves kor után kezdi elérni felnőttkori színezetét. Az újszülöttek 1O nap múlva vedlenek először, kb., ennyi időbe telik, míg szikanyaguk is felszívódik, majd ezután önállóan táplálkoznak. Kezdetben apró rovarokkal, gyíkokkal, napos rágcsálókat zsákmányolnak. Csörgőjük csak a második vedlést követően ad némi zizegő hangot, mely minden egyes vedlést után egy csörgőízzel gyarapszik.

A kígyó  hangszere üreges szarurészekből áll, melyek lazán kapcsolódnak egymásba, ez adja a csörgőkígyók jellegzetes, mással össze nem téveszthető hangját. A csörgőrészek olykor le is töredezhetnek, vagy vannak belső biológiai tényezők, ami a vedlési folyamatot megindíthatja. Minden kígyó más-más ütemben táplálkozik és növekszik, így hát téves az a megállapítás, hogy a csörgők számából megítélhető egy csörgőkígyó életkora. Ejtek még néhány szót egy igen jelentős érzékszervről, nevezetesen a gödörszervről, ami a szem és az orrnyílás között helyezkedik el. Ez az érzékszerv még éjszaka is tökéletes, u.n. infraképet ad a zsákmányállat pozíciójáról, vagy esetleg az ellenségről. Az arcgödrök a nagyon minimális 1°C-fok töredékét is képesek érzékelni így környezetük hőmérsékletétől eltérő magasabb hőkibocsájtású kisemlősöket azonnal felismer. Így hát még teljes sötétben is biztonsággal pontosan mar a kígyó, A gödörszerv megtalálható az össze gödörkésarcú viperák családjába tartozó fajon.

Most összehasonlítom a C. horridus alfaját a Crotalus horridus atricaudatust (Latreille 1802) azzal a szándékkal, hogy az USA-ban nemrégiben újra rendszerezni kezdték a csörgőkígyók alfajait. Többek között szóban forgott a C. h. atricaudatus alfaji rangjának törlése, mivel néhány taxonómus úgy gondolta, hogy az atricaudatus csak a törzsalak helyi változata. Saját véleményem az,(habár vannak területek, ahol mindkét alfaj együttesen is előfordul(t) hogy a szembetűnő külső bélyegek alapján még a nem kellőképpen hozzáértő ember is észreveszi a különbséget a két alfaj között.

Az atricaudatus az északi alaktól eltérően alacsonyabb fekvésű déli elterjedésű mocsarakban, folyóparti lápokban, cukornád ültetvényeken található meg. Virginia déli része észak- és dél-Karolina, Alabama, Missouri, Louisiana. Hosszúsága a törzsalaktól nagyobb, akár 150-18O cm is lehet. A hím és a nőstény is túlnyomórészt egyforma alapszínű, gyakran rózsaszín, vagy vörhenyes árnyalatú, de szürkés példányok előfordulhatnak. A hátukon mindig erősen, jól látszó téglavörös csík fut végig, mely vékonyabb rajzolatú, mint a névadó alaké. A foltjai mindig fordított V-alakot mintáznak, és sokkal finomabbak, szabályosabbak foltjaik, mint a törzsalaké. A szem mögötti folt világos barna színű, és többnyire jól látható, ami a C. h. Horridusnál kevésbé érvényesül, mivel sötét. A világos nőstényeknél viszont hiányozhat is. A farokrész csak részben fekete, amibe krémszínű félkör-alakú gyűrűk vegyülnek. A hátpikkelyek számában is eltérést mutat a két kígyó. a h.horridusnál 23,számlálható, míg az atricaudatusnál 25.

Szeretném hangsúlyozni, hogy az ilyen, és ehhez hasonló esetekben mindig megoszlanak a vélemények, hogy jogos, vagy sem egy alfaji rang törlése, de mivel az itt szereplő alfajok közti genetikai vizsgálat az én jelenlegi tudomásom szerint nem lehetséges, így csak saját érveimet soroltam a külső bélyegek alapján. Itt azonban elmondanám, hogy nem régiben volt szerencsém találkozni Németország talán egyik legnagyobb csörgőkígyó szakértőjével Markus Wulfal és ő-is kifejezetten ezen a véleményen volt.

Nyugat-Európában mindkét alfajt sikeresen szaporították azzal a különbséggel, hogy a törzsalakot hidegebb, 5-8 C-fokon kell teleltetni legalább 3 hónapig, míg az atricaudatust 12-15 C-fok körüli hőmérsékleten 2-3 hónapig kell hibernálni.

Méreghatás: A Crotalus marását követően kialakult tünetek egyértelmű osztályozására a Snakebite Severity Score (SSS kígyóharapást osztályzó pontrendszer) szolgál. Itt pontos képet kaphatunk, hogy egy adott időpillanatban az áldozat milyen osztályba sorolandó. A tünetek 1O-2O perccel a marást követően már jelentkeznek, hamar megtörténik az érfal permeábilitás (áteresztőképesség) megnövekedése, mely plazma és alakoselem vesztéssel jár, melynek következménye a sokk állapot. Súlyos maráskor a harapást követően 1-2 órával jelentős fokú végtag duzzanat alakul ki. Ennek következménye lehet a rettegett compartman-syndroma (súlyos izomelhalás). Ezzel párhuzamosan a szétesett izmokból mioglobin szabadul fel, mely megjelenik a vizeletben (sötétbarnás vörös vizelet), ill. elzárja a vesetubulusokat, melynek következménye a veseelégtelenség lehet.

A sérült végtagon jelentkező hólyagok, és vérzés 2-3 óra alatt megjelenik, melyet gyengeség, hányinger, érzékzavarok, tudatzavarok kísérnek, melyet az izom jellegzetes faszcikulációja (remegése) kísér. A Dél-amerikai fajtákra jellemző az első 6 órában kialakuló szemhéjcsüngés, arcizombénulások, szemmozgató izmok bénulása. Légzésbénulás kialakulása igen ritka az észak-Amerikai fajoknál. Légzési elégtelenséget okozó légzőizombénulást csak a Dél-amerikai fajok okoznak, mely a marást követően az első 24 órában megjelenik, ámde átmeneti.

Az alábbi enzimek fordulnak elő leggyakrabban a Crotalus horridus horridusban. Foszfolipáz A2, foszfodiészteráz, heparináz, hemorrhágiát okozó proteinázok, protaláz. Alacsony molekulasúlyú miotoxinok, elsősorban crotamine, ill. Crotoxin, mely foszfolipáz A2 aktivitással rendelkező miotoxin. A C. h. horridusra jellemző cink-atomot tartalmazó 56OOO D molekulasúlyú hp IV. Jelű metalloprotenináz.

Az ellátás kulcsa az ellenanyag, mely Magyarországon jelenleg nem hozzáférhető, a beteg állapotától függően akár 2O egységre is szükség lehet. Természetesen mindezt ki kell egészíteni fájdalomcsillapítással, folyadékpótlással, szükség esetén vesepótló-kezeléssel, tetanusz profilaxissal. Jelentős fokú végtag-duzzanat és izomrekeszen belüli nyomások jelentős megbetegedésekor (3O Hgmm felett) sebészi feltárás javasolt (nyomáscsökkentő-vágás) a további kompressziós károsodás elkerülése céljából.

Snakebite Severity Score: 0: Nincs mérgezési tünet, fognyom látható, de nincs fájdalom. 1: Enyhe marás, a fognyomok körül 5cm ödéma, erythema, (bőr-vörösödés, Livid-elszíneződés) 12 óra elteltével sincsenek általános tünetek. 2: Közepesen súlyos marás, a fognyomok körül 5-1O cm-es ödéma, erythema, minimálisan megnyúlt vérzés és alvadási idő. 3: Súlyos marás, a fognyom körül 1O cm-nél nagyobb ödéma, erythema, tudatzavar, véralvadási zavar, keringésmegingás, gyors progresszió. 4: Súlyos marás, igen gyors progresszió, sokk, életet veszélyeztető tudat-, vérzés-, alvadászavar, neurológiai tünetek.

Természetvédelem: A Crotalus horridus állapota napjainkban veszélyeztetett. A telepesek megérkeztétől üldözték, teljes populációkat irtottak ki. Rengeteg volt a céllövészet, kígyóvadászat, a telelőhelyek elpusztítása, és majd később az emberi lakóhelyek terjeszkedése, élőhelyek elvétele állattenyésztés és mezőgazdaság számára. Az egyetlen létező kanadai populációt 1941-ben kipusztították. A végső stádiumban, 1995-ben WDNR Wisconsini természeti források hivatalának biológusai felülvizsgálták a C. h. horridus állapotát és javasolták a veszélyeztetett fajok listájára kerülését.

Petíció a h. horridus veszélyeztetett fajok listájára kerülése érdekében. 1996 szeptemberében aMilwaukee Public Museum biológusai a Wisconsini herpetológiai társaság és a Milwaukee Megyei Állatkert petíciót nyújtott be a WDNR-hez annak érdekében, hogy a C. h. horridust a veszélyeztetett listára vegyék. A petíció szakértői anyagon és dokumentumokon alapult, miszerint a populáció drasztikus csökkenésben van. Ezt követően a WDNR két védelmi megoldást javasolt: 1. Listára venni, mint védett vadállatot. 2. Veszélyeztetett listára kerülést. Mindkét lehetőség tiltja a vadászatát, valamiféle védelmet jelentve. A veszélyeztetett fajjá nyilvánítás további védelmet nyújt a fontos előfordulási pontoknak telelő és  fészkelőhelyeknek és megkönnyíti a pályázható pénzekhez való hozzáférést a védelem és populációk állapotjavítása érdekében.

Szakértők szerint az élőhelyvédelem és a szervezett vadászat beszüntetése a legjobb módja annak, hogy a fajt megmentsék a kipusztulástól. Wisconsin 1998 április l. Védett vadállat-státusz megadva. A C. h. horridus hivatalosan is felkerült a védett vadállatok listájára, mely védelmet nyújt a faj számára, ami a kutatások szerint hanyatlóban van. A védelmi program tiltja a gyűjtést, a megölést, illegális tartást. A WDNR 1998 április 1-én hatályba lépő védelmi státusz után 2OO1 március 1O-én a következő államokban lett védett, és minősítették át veszélyeztetetté az Erdei csörgőkígyót: New Hampshir, Pennsylvania, New Jersey, Nebraska, Texas, Oklahoma, Kansas, Illinois, Ohio és Indian. Ezekkel egyidőben New York államban létrehoztak egy védett területet az Erdei csörgőkígyó megmentése érdekében. Ezeken belül szabályozásra került a kereskedelem is. Be fogni és exportálni az államokból az Erdei csörgőkígyót semmilyen körülmények közt nem lehet, és szigorú pénz- és börtönbüntetés szabható ki azokra az emberekre, akik ezt megszegik. (Ann Falk nyomán The University of Michigan Museum of Zoology 2OO4 O4 l5)

A méreghatással kapcsolatos anyag összeállításáért köszönetemet fejezem ki Dr. Zacher Gábornak a Fővárosi Erzsébet Kórház toxikológus főorvosának, illetve Babocsay Gergelynek, a Wisconsin Államra vonatkozó védelmi státusz magyar nyelvű fordításáért.

 Írta: Dernei Zsolt

Hozzászólások

Vendégként nem küldhet be hozzászólást

Még nincs hozzászólás