Az afrikai rózsabogár-fajok¹ (Pachnoda spp.) tartásának és szaporításának általános irányelvei

2010-07-07 17:41:53 | cocodeo

A Pachnoda genus egyes fajait takarmányként már régóta tenyésztik a terrarisztikában, mert lárváik kitűnő eleségül szolgálnak az insectivor (rovarevő) állatok számára. A természetjárók, de még a városi emberek előtt is jól ismert májusi cserebogárral (Melolontha melolontha) és aranyos rózsabogárral (Cetonia aurata) egy rovarcsaládba (Scarabeidae – Lemezescsápúak) tartoznak. Ez utóbbi bogár a névadója annak az alcsaládnak (Cetoniinae), amelyet köznapi néven, mint rózsabogarak (ill. virágbogarak) ismerünk². A szintén Afrikában őshonos góliátbogarak (Goliathus spp.), akiket a bogárvilág tömegrekordereiként tartanak nyílván, ugyancsak ennek az alcsaládnak a képviselői. A terrarisztikában elterjedt rózsabogárfajok a következők: Pachnoda aurantia³, P. aemula⁴, P. ephippiata, P. flaviventris⁵, P. fromenti, P. marginata, P. savignyi, P. sinuata, amelyek főleg a mintázatuk alapján különíthetők el egymástól.⁶ Ezek közül én két fajjal foglalkozom (1., 3., 4. ábra)⁷, de a leírás nagyrészt általánosítható a fenti fajok mindegyikére.

1. ábra: Pachnoda ephippiata x sinuata flaviventris és P. marginata peregrina

Leírás: az imágók 20-25 mm, a lárvák az utolsó stádiumban 40-50 mm hosszúak. Ez a méret csak jól táplált, megfelelő körülmények között tartott állatok esetén teljesül. Az alultáplált lárvák és a belőlük kifejlődő bogarak a leírtnál kisebb mérettel bírnak (2. ábra: a jobb oldali példány genetikailag meghatározott méretű).

2. ábra: Pachnoda ephippiata x sinuata flaviventris

A rózsabogarak felépítésére – mint a rovarok osztályának (Insecta) képviselőire általában – a három testtáj (tagmata)⁸ és a három pár ízelt láb (arthropodium) jellemző. Mint minden metameriát (szelvényességet) mutató rovar (Articulata), a rózsabogarak esetében is elmondható, hogy az egyes testtájakat jellemző számú szelvény alkotja. Így a fej (caput) hat, a tor (thorax) pedig három (pro-, meso-, metathorax) szelvényből áll. A fej hat szelvényéből három a száj előtt (praeoralis), három a száj mögött (postoralis) helyezkedik el; a szemek (oculus compositus), a csápok (antennae) valamint a felsőajak (labrum) a praeoralis, míg a szájszervek a postoralis régióban találhatók. A tor szelvényei közül a középtor (mesothorax) és az utótor (metathorax) összenőve egy egységet képez (pterothorax), ami alulról jól látható (2. ábra). Az előtor (prothorax) ugyanakkor szabadon áll és mozgathatóan ízesül mind a fejhez, mind a pterothoraxhoz. Alulról vizsgálva a potroh (abdomen) szelvényezettsége jóval kifejezettebb.⁹ Felülnézetből a prothorax ill. az azt fedő scutum (torpajzs), a scutellum (pajzsocska), valamint az egész rendet jellemző szárnyfedők (elytrumok) hangsúlyosak (3. ábra).

3. ábra: Pachnoda ephippiata x sinuata flaviventris

A scutum, ami az elytrumok között található, az egész családra jellemző képlet; a mesothorax (középtor) tergitjének (háti lemezének) megvastagodott része. A mesothorax többi részét, a metathoraxot teljes egészében és az abdomen legnagyobb részét az elytrumok takarják be. A második pár szárny (ala posterior) az elytrumok alatt található behajtogatva. Ez a felépítés (valamint az erőteljes szklerotizáció¹⁰) a bogaraknak meglehetősen kompakt megjelenést kölcsönöz, mozgásukat merevvé, kissé darabossá alakítva.

A Pachnoda genus fajainak alapszíne általában sárga vagy ennek valamely árnyalata, különböző sötétebb (fekete vagy barnás) mintázattal. Ettől lényegesen eltérő színezettel csak néhány faj rendelkezik (pl. Pachnoda thoracica, P. stehelini, P. massajae, P. werneri, P. allaudi, P. bukobensis, P. rubrocincta, stb.). Ezek takarmányozási célú felhasználása nem jellemző.

A rózsabogarak röpképesek; repülésük módja olyannyira sajátos, hogy segítségével a levegőben is viszonylag könnyen azonosíthatók. Az elytrumok ugyanis oldalt egy-egy kimetszéssel bírnak, emiatt repülés közben is zárt állapotban maradhatnak. A hártyás szárnyakat ezeken a réseken keresztül nyújtja ki az állat. Mivel a bogarak fogságban is használják röpképességüket, így a terrárium kialakításánál érdemes ezt is figyelembe venni.

4. ábra: Pachnoda marginata peregrina

A rózsabogarak elsősorban viráglátogató rovarok (nevük is innen ered), így a természetben növényi nedvekkel, pollennel, nektárral, különböző virágrészekkel és érett ill. erjedő termésekkel táplálkoznak; főleg a virágok cukortartalmú részeit kedvelik (pl. nektáriumok, porzók). Szájszervük ennek megfelelően rágó, akárcsak az elsősorban szaproxilofág (korhadó faanyaggal táplálkozó) lárváiké. Természetesen a lárvák rágói emiatt hangsúlyosabbak. Rágójuk olyan erős, hogy még a kemény fát is képesek elaprítani vele.

A rózsabogarak váltivarú állatok, az utódok létrejöttét minden esetben ivaros szaporodás; a hím és a nőstény egyed párosodása (kopulációja) előzi meg (5. ábra). Szűznemzést (parthenogenezis) esetükben ezidáig még nem figyeltek meg. A petesejt megtermékenyítésére a nőstény állat ivarjárataiban kerül sor (belső megtermékenyítés). Ennek elősegítésére a hímek utolsó potrohszelvényei a filogenezis során párzószervvé differenciálódtak, amelyet normál esetben az állat a potrohba húz vissza; így nem láthatóak.

 

5. ábra: a rózsabogarak kopulációja módot ad az egyes nemek elkülönítésére (magyarázat a szövegben)

A Pachnoda nemzetség fajainál az ivari dimorfizmus kevésbé feltűnő; az eltérő nemű egyedek látszólag nem különböznek egymástól. Elkülönítésük megbízhatósága emiatt meg sem közelíti az olyan feltűnő nemi különbségeket mutató fajoknál megszokottat, mint pl. az orrszarvúbogarak (Dynastinae) vagy az Eudicella nemzetség fajai. A két nem meghatározásának egyik legbiztosabb módja éppen ezért a párzó állatok vizsgálatán alapszik. A hímek párzószerve ebben az esetben előretolt állapotban van és jól látható (6. ábra).

6. ábra: hím rózsabogár elsődleges nemi jellege; a párzószerv

A párosodás sok esetben több órán át tarthat. A szétválasztott állatokat megjelölve, vagy egy-egy külön helyen elhelyezve, segítségükkel könnyedén szexálható az állomány valamennyi bogara. A módszer megbízhatósága mellett viszonylag időigényes; emiatt a gyakorlatban jellemzően más különbségek alapján történik a határozás. Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az állat hasi oldalának vizsgálatán alapszik: az állatot a hátára fordítjuk és megvizsgáljuk a potroh sternitjeit (hasi lemezeit). Ha a sternitek simák, akkor az állat nőstény, ha enyhe mélyedés figyelhető meg rajtuk, akkor hímmel van dolgunk (7. ábra). Egyes források a csápok vizsgálatát ajánlják a nemek elkülönítésének biztos módszereként.¹¹ A módszer fő nehézsége abban áll, hogy kistestű fajokról lévén szó, a csáp szabad szemmel nehezebben tanulmányozható. Ugyanakkor az eredményes elkülönítést segítheti a csáp morfológiájának alapszintű ismerete.

 

7. ábra: ivarmeghatározás ("szexálás") a potroh sternitjeinek vizsgálata alapján; a hím rózsabogár (bal oldali képen balra) sternitjein hosszanti mélyedés fut végig, ami a középső és a jobb oldali képeken nagyítva látható

A csáp a rovar fején, a praeoralis szelvényeken található páros szerv (antennae), amely az állat tájékozódásában, érzékelésében játszik fontos szerepet. Minden rovarnak ún. ostorcsápja van, amelynek a főbb részei: a csáptőíz (scapus), a csuklóíz vagy csatlóíz (pedicellus) és a csápostor (flagellum). A rózsabogaraknak ún. heteronom (különnemű csápostorral bíró), lemezes (antennae lamellatae – lemezesbunkójú) csápja van; a csápostor utolsó ízei lemezszerűen kiszélesednek. A határozást sokszor megnehezíti, hogy ezek egymáshoz képest elmozdul-hatnak. Az említett források a csápízesülések száma alapján különítik el a nemeket¹². A módszer egyik fő gyengesége, hogy a csápok esetleges sérülése esetén használhatatlan. Ismert egy harmadik módszer is az elkülönítésre, de ennek megbízhatósága messze elmarad az előzőekben leírtakétól. Tapasztalat szerint az éjszakai pihenőjüket a talajban töltő bogarak közül reggel a hímek hamarabb jönnek elő, mint a nőstények.¹³

8. ábra: Pachnoda-pete

A rózsabogarak egyedfejlődése közvetett, azaz minőségileg különböző szakaszokra osztható. Ezen belül is teljes átalakulással (holometamorphozis) fejlődnek, azaz a petéből (8. ábra) először lárva fejlődik, majd az egyes lárva-állapotokat¹⁴ a báb (pupa) állapot követi, míg végül a bábból kifejlődik az imágó, azaz a kifejlett bogár. A rózsabogaraknak ún. oligopod lárváik és szabad bábjuk (pupa libera) van; ennek megfelelően a lárvák torlábai fejlettek, potrohukon lábak nincsenek, a báb felületén jól látszanak és attól elkülönülnek az imágó testfüggelékei (szárnyak, végtagok). Ezek azonban normál esetben nem látszanak, mert a lárva a bábozódás előtt alsó ajkának mirigyváladékát és a talajösszetevőket felhasználva ún. bábbölcsőt (bábkamrát) készít magának (9., 10. ábra). A bábból kikelő bogár ebben a védő tokban válik teljesen aktívvá¹⁵, amikor annak falát áttörve előjön a felszínre, hogy megkezdje életének utolsó szakaszát.

9. ábra: Pachnoda-báb a bábbölcsőben

10. ábra: Pachnoda-báb - a bábbölcsőtől megfosztva

Elterjedés: a nemzetség fajai afrikai eredetűek¹⁶, az etiópiai faunaterület képviselői. Ez az ízeltlábúakban gazdag faunaterület viszonylag nagynak mondható, hiszen északról a Szahara határolja és délen a Jóreménység-fokáig tart. Földrajzi elhelyezkedésénél fogva a trópusi klíma uralja. A legismertebb fajok és elterjedési területük összefoglalását a következő táblázat mutatja:

Faj	Elterjedés
	Jellemzőbb országok szerint	Földrajzi régió szerint
Pachnoda abyssinica Blanchard, 1842	Etiópia	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől északra)
Pachnoda aeuma Bourgoin, 1919	Uganda, Burundi	Egyenlítői-Afrika
Pachnoda cordata Drury, 1773	Elefántcsontpart, Tanzánia	Egyenlítői-Afrika
Pachnoda discolor Kolbe, 1895	Tanzánia, Malawi	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől délre)
Pachnoda elegantissima Csiki, 1909	Etiópia	Kelet-Afrika (egyenlítőtől északra)
Pachnoda ephippiata, Gerstaecker, 1867	Uganda, Kenya	Egyenlítői-Afrika
Pachnoda marginata Drury, 1773	„Trópusi Afrika”	Egész Afrikába általánosan elterjedt
Pachnoda massajae Gestro, 1881	Etiópia	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől északra)
Pachnoda sinuata Fabricius, 1775	Etiópia	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől északra)
Pachnoda thoracica Fabricius, 1775	Yemen	Arab-félsziget Afrikával szomszédos területei
Pachnoda trimaculata Kraatz, 1885	Tanzánia	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől délre)
Pachnoda werneri Beinhundner, 1992	Etiópia	Kelet-Afrika (Egyenlítőtől északra)

 

 

 Tartás, elhelyezés: az etiópiai faunaterületen - már csak méreténél fogva is - sokféle ökoszisztéma meg-található, de a rózsabogarak mindegyikben körülbelül ugyanolyan szerepet töltenek be, így a környezettel szemben támasztott igényeik hasonlóak. Az éghajlat trópusi jellegéből adódóan a területen az állandóan magas hőmérséklet és az erős napsugárzás a jellemző. Az Egyenlítőtől a térítők felé haladva a csapadék éves eloszlásában és a napi hőingásban tendenciaszerű változás mutatkozik. Emiatt az állatok számára fogságban is hasonló körülményeket kell biztosítani. A rózsabogarak egytől egyig nappal aktív állatok; a természetben csak verőfényes időben repülnek és párzanak. Éjszakára (ill. a sötétben tartott egyedek nap-közben is) a talajba ássák magukat. A természetben ugyanakkor előszeretettel használják a virágokat is éjszakai menedékül.

11. ábra: A szerző jelenleg használt szaporítóládáinak egyike

Ennek megfelelően a fogságban tartott bogarak számára is gondoskodni kell napközben (12-14 órás) természetes vagy mesterséges megvilágításról, illetve a viszonylag kiegyensúlyozott, állandóan magas hőmérsékletről. Az ideális tartási hőmérséklet 25-30°C (Demjén, 2004). Mind a fény, mind a meleg biztosítására kiválóan alkalmas a terrárium fölé szerelt megfelelő erősségű "normál" izzó (11. ábra). Speciális fénycsöveket vagy UV-megvilágítást nem igényelnek az állatok. A tartóedények kialakításánál ajánlott a mászóágak használata, mert a bogarak előszeretettel melegednek rajtuk, illetve a párosodást is elősegítik. Dekoratív értékén túl az imágók szempontjából is fontos még a kisebb gallyak, fakérgek és -levelek elhelyezése a talajfelszínen, mert segítségükkel a hátán fekvő állat képes megfordulni. Nem egy fogságban tartott bogár pusztulását okozta már a végkimerülésig folytatott, hiábavaló próbálkozás (12. ábra).

12. ábra: hátán fekvő rózsabogár; a képen jól látható, hogy az állat hártyás szárnyait a kemény szárfedők megemelésével képzett keskeny résen keresztül nyújtja ki. Érdemes még megfigyelni a potroh utolsó szakaszát! A megerőltetés hatására előnyomul a hím párzószerv egy része is.

A lárvák - a bogaraktól eltérően - főképpen korhadékon élnek (13. ábra). Éppen ezért az aljzatként behelyezett talajkeveréknek minél több korhadó anyagot kell tartalmaznia. Rágóikkal szinte minden faanyagot felaprítanak, emiatt a tartóedényt soha ne készítsük fából! Természetesen az üveg és a kemény műanyag tetszőlegesen felhasználható. A talajkeverék össze-állításánál és a későbbi ellenőrzéseknél fontos, hogy a korhadást és a rothadást meg tudjuk különböztetni egymástól! A folyamat lényege mindkét esetben az, hogy a talaj mikro-flórájának fakultatív anaerobionta elemei (baktériumok, sugárgombák, gombák) lebontják a talaj nitrogénben gazdag szerves anyagait, de míg a rothadás esetén ezt oxigénmentes környezetben teszik (fermentáció, erjedés, redukció), a korhadás minden esetben oxigén jelenlétében megy végbe (oxidáció). A két eltérő folyamatban ily módon eltérő anyagcsere-végtermékek keletkeznek, melyek lárváink életfolyamataira is eltérő hatással vannak. Az anaerob körülmények között keletkező gázok (pl. ammónia, metán, kén-hidrogén), valamint a különféle szerves savak (pl. ecetsav, propionsav) kedvezőtlenül befolyásolhatják lárváink növekedését, fejlődését. Figyeljünk tehát arra, hogy a talaj megfelelően szellőzött, morzsalékos legyen; ezáltal az esetlegesen meginduló anaerob folyamatok káros hatásai megszüntethetőek egyrészt a keletkező savak oxidációjával, másrészt a belőlük szigorúan csak anaerob körülmények között keletkező gázok képződésének megakadályozásával. A talajt folyamatosan nedvesíteni kell, mert a túl száraz klímában a lárvák vedlése illetve a peték kelése elmarad és azok pusztulását okozza. Persze, mint mindig, ebben az esetben is kerülni kell a végleteket, hiszen a vízzel átitatott talaj azon kívül, hogy tömörödik, és ezáltal oxigéntartalma csökken, ami a rothadási folyamatok beindulásának kedvez, a lárvák fulladását okozhatja.

13. ábra: természetben gyűjtött fakorhadék rózsa-bogárlárvák táplálására

Az általam tartott rózsabogarak lárvái a talaj hőmérsékletére nézve viszonylag tágtűrésűnek bizonyultak. Ennek ellenére törekedni kell arra, hogy a talaj a tartóedényben ne forrósodjon át. Megfelelő talajvastagsággal és takarással tudunk a lárvák számára alacsonyabb hőmérsékletű részeket is biztosítani. Ennek figyelembevétele főként akkor ajánlott, ha a rovareleség előállításához állványrendszert használunk. Ebben az esetben érdemes a rózsabogarak tartóedényét legalulra helyezni.

Szintén a trópusi származásból fakadóan igyekezni kell a megfelelő páratartalmat is biztosítani. Szakirodalmi adatok szerint az ideális érték 65-80% körüli (Demjén, 2001)¹⁷, aminek fenntartása az állandóan nyirkosan tartott talaj, és a heti 2-3 tisztavizes permetezés mellett nem okoz különösebb gondot. A magas páratartalom viszont kedvez az atkák (Acari) szaporodásának is¹⁸. Mérsékelt jelenlétük ugyan nem okoz problémát a rózsabogár-tenyészet működésében, de tömeges elszaporodásukkor elpusztíthatják a petéket (pl. a kezeletlen avarral behurcolt őszi bársony-atkák /Trombicula autumnalis/ vagy a bíboratkák /Trombidium holosericeum/ főként bogaraink petéivel táplálkoznak), illetve az állatokon megtelepedve tartós egészségromlást okozhatnak (14. ábra)¹⁹. Az atkák okozta problémák esetében szintén elmondható, hogy hatékonyabb a prevenció (megelőzés), mint a kezelés! Ezért a megfelelő higiénia fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha az atkák mennyisége már zavaró az állataink számára, a teljes talajcsere javasolt. A bogarak és lárváik felületéről langyos víz és pl. egy fültisztító-pálca segítségével távolíthatjuk el a rájuk telepedő atkákat. Kisebb mértékű fertőzöttség esetén a páratartalom időszakos csökkentése és a tartóhely szellőzöttségének javítása is eredményesnek bizonyul.²⁰ Egyes vélemények szerint a szárított fehérüröm (Artemisia absinthium) is hatásos az ilyen problémák ellen, mert erős szagával elűzi az atkákat (Demjén Zs., 2004).

14. ábra: atkás fertőzés

Mivel bogaraink természetes közegükben jobbára a lombkoronaszintben mozognak, a tartóedények klimatizálása során különös gondot kell fordítani a szellőzésre is! A viszonylag magas páratartalom és hőmérséklet eredményeképpen kialakuló fülledtség ugyanis könnyen az egész tenyészet pusztulását okozhatja.

Problémákat okozhatnak a nem megfelelően kezelt talajösszetevőkkel behurcolt egyéb élőlények is (15., 16., 17. ábra). A korhadó fában vagy az avarban számtalan faj talál magának megfelelő életfeltételeket, amelyek később, mint táplálék-konkurensek vagy ragadozók, vagy mint paraziták ill. parazitoidok²¹ (pl. bársonyatkák – Trombidiformes) veszélyeztethetik a tenyészetünket. Lehetnek közöttük olyanok is, amelyek nem a faanyaggal táplálkoznak (pl. xilomycetofág – a fában élő gombát fogyasztó szervezetek; ld. egyes páncélosatkák /Oribatidae/ és ugrovillások /Collembola/) és a bogarainkat sem károsítják közvetlenül, de tömeges megjelenésük a lakásban sok kellemetlenséget okozhat; pl. a különféle hangyák vagy a kétszárnyúak. A fakorhadékban különösen gyakori lakók a barna százlábúak (Lithobius forficatus), amelyek a kedvező körülmények között elszaporodva könnyen a rózsabogaraink társbérlőivé és lárváink ádáz ragadozóivá válhatnak. Érdemes még megemlíteni a földigiliszták lehetséges kártételét is, hiszen a bábbölcsők széttúrásával zavarhatják a bábozódás folyamatát (Papp A., 2009). Ebből fakadóan ajánlatos már a helyszínen széttördelni a gyűjtött faanyagot, hogy az így megbolygatott élőlények nagy részéttől még természetes élőhelyükön tudjunk megszabadulni.

15. ábra: a fakorhadékkal behurcolt százlábúak (Chilopoda) tenyészetünkben elszaporodva a fiatal (L1) lárvák fő ellen-ségeivé válhatnak

 

16. ábra: a korhadt fa nem megfelelő kezelésének eredményeképpen a legkülönfélébb pókszabásúak kolonizációjával is számolnunk kell

17. ábra: hangyaboly a korhadt fában; a kolonizált hangyák hónapokig tartó kellemetlenségeket okozhatnak mind a tenyészetünkben, mind a tárolóhelységben

A legnagyobb gondot az ilyen módon behurcolt patogén ágensek (pl. mikróbák, atkák, férgek stb.) okozzák. Ennek kiküszöbölésére én a lárvák táplálására gyűjtött fát és levelet sütőben kezelem kb. negyed óráig 130-140°C-on. Ekkora hőmérsékleten és ennyi idő alatt a makroszkópikus szervezetek mind, a mikróbáknak pedig a nagy része elpusztul. Arra ügyelni kell, hogy a magas hőmérsékleten dehidratálódó anyagok meg ne gyulladjanak; a művelet során többször ellenőrizzük a faanyag és a levelek állapotát! A mikroorganizmusok kiirtása ilyen módon majdhogy-nem lehetetlen, azaz a táplálásra szánt anyagokat ezzel a mód-szerrel sterilizálni nem lehet. Ugyan a melegre a mikróbák kivétel nélkül igen érzékenyen reagálnak, de a fa belső tereiben, különböző járataiban, repedéseiben, kapillárisaiban átvészelhetik a viszonylag rövid ideig tartó hőhatást. Az eljárás hatékonyságának javítása végett igyekezzünk minél apróbb részekre bontani és pl. egy lapos fémtálon, serpenyőben szétteríteni a faanyagot ill. a leveleket. A tenyészetbe ilyen módon bekerült baktériumok és gombák normál esetben nem okoznak problémát; a nagyszámú baktériumfaj közül aránylag kevés tekinthető kórokozónak. Ráadásul a tenyészetben már meglévő különböző konkurens fajok gátol(hat)ják a frissen kolonizált faj(ok) elszaporodását. Ennek elősegítésére minden újonnan összeállított talajkeverékhez keverek a régi talajból, hogy az „egészséges”, már jól bevált talajflóra újra kialakul-hasson. Problémát a talaj túlöntözése is okozhat: ilyen körülmények között ugyanis a baktériumok gyorsan elszaporodnak – felborul az egészséges egyensúly –, és a táplálékforrás hirtelen megfogyatkozása miatt a mikróbák az állatainkat is megtámadhatják.²² A problémát súlyosbítja, hogy a tünetek az első időkben nem, vagy csak alig vehetők észre, emiatt csak a végstádiumban lévő egyedekkel találkozunk, amelyeken segíteni sajnos már nem lehet. A terápia a megtámadott egyedek szelekciójában és megsemmisítésében kimerül. Felismerésük sem a bogarak, sem a lárvák esetében nem okoz különösebb problémát; a lárvákra a kellemetlen szag és a csökkent turgor („szövetnyomás”), a bogarakra attraktivitásuk (pl. foltosodás) és aktivitásuk jelentős csökkenése a jellemző (Demjén Zs., 2004).

18. ábra: rovarpenész egy fogólábún

A gombás infekciók közül a rovarpenész²³ (18. ábra) érdemel még kitüntetett figyelmet, ugyanis ha egyszer megjelenik, szinte kiirthatatlanul megmarad a tenyészetekben, aminek sajnálatos bizonyítéka később az idősödő példányokon is felfedezhető. Ez a parazita az állatok belsejében él (endoparazita), és jobbára a legyengült vagy kiöregedett, inaktívvá váló állatok pusztulását okozza. A megoldást ebben az esetben is a prevenció jelenthet: igyekezni kell az állatokat jó kondícióban tartani! Preventív értéke miatt ajánlott még a talaj rendszeres cseréje (pl. félévente), felső rétegének időnkénti eltávolítása (pl. két-három hetente) és az állomány rendszeres ellenőrzése a műveletek során.

19.ábra: Rózsabogarak etetésére kialakított tál

Táplálás: a rózsabogarak fogságban a legegyszerűbben lédús gyümölcsökkel táplálhatók; nálam főleg banánt, meghámozott uborkát, almát, és olcsóbb idény-gyümölcsöket kapnak. Így szóba jöhetnek még a következők: narancs, szilva, barack, cseresznye, körte, dinnye²⁴ és a sort még lehetne folytatni. Egyéb leírásokban ajánlják még a virágport, nektárt, mézet táplálék-kiegészítőként. Ehelyett én ipari létesítményektől és mezőgazdasági művelés alá vont területektől távol gyűjtött virágokat kínálok fel alkalomszerűen a bogarak számára. A gyűjtés során előnyben részesítem a rózsavirágúakat (Rosales), pl. a gyepűrózsát (Rosa canina), a pillangósvirágúakat (Fabaceae), pl. a fehér akácot (Robinia pseudo-acacia), de szívesen fogadják még a legkülönfélébb ernyősvirágzatúak (Araliales) virágait is. A gyümölcsök és a virágok esetén arra érdemes odafigyelni, hogy olyan insecticid (rovarölő) szerekkel lehetnek kezelve, amelyek károsíthatják a bogarainkat és a lárváikat egyaránt. Emiatt érdemes pl. megmosni, illetve meghámozni a felkínált gyümölcsöt. A méreganyaggal történő első találkozás nem minden esetben nyilvánul meg látványos elhullásokban (hiszen ez mennyiségfüggő is), kumulálódhat az állatok szervezetében és csak tartós expozíció (mérgezésnek való kitettség) esetén jelentkeznek a tünetek, akár az egész állomány pusztulását okozva. A toxikus anyagok – mint a különféle fertőzésekkel szembeni hajlamosító tényezők - kisebb mennyiségben is kerülendők (ezért nem ajánlott pl. forgalmas utak mellett végezni a gyűjtést). Fontos intelem a gyümölcsök kezeléséhez: nem elég a gyümölcsöt a folyó csapvíz alá tenni néhány másodpercre! Az oldódás idő és hőmérsékletfüggő, emiatt ajánlott a melegebb víz és a hosszabb időráfordítás a művelet során.

20. ábra: a rózsabogarak etetőtáljának kialakított "polc"

A bogarak etetésénél ügyeljünk arra, hogy az állatok (és lárváik) a gyümölcsöt beáshatják a talajba, amit egyrészt nehéz figyelemmel kísérni, másrészt hozzájárul a tenyészet „elatkásodásához”. Ennek megakadályozására több különböző megoldás is ismert. Nálam az egyik működő módszer, hogy a bogaraknak szánt gyümölcsöt mindig egy kisebb lapos tálba rakom, közel a fényforráshoz. Ezt a kisebb tálat pedig egy szélesebb tálba helyezem, méghozzá oly módon, hogy a köztük lévő hézagot száraz homokkal vagy macskaalommal töltöm ki (19. ábra). Ez az atkák gyümölcsökön történő megtelepedését akadályozza, hiszen kis méretüknél és így nagy fajlagos felületüknél fogva, könnyen kiszáradnak, így képtelenek áthidalni a nyirkos talaj és a „gyümölcsös tál” közti távolságot, ami a bogarak számára természetesen problémamenetes. Ugyanezt használom ki a másik tenyészetben is; itt a gyümölcsökkel teli tál egy, a tartódobozban a talaj felett felszerelt polcon kerül minden esetben elhelyezésre (20.ábra). A bogarak a tálat könnyedén megtalálják, hiszen - mint minden rovar - igen fejlett vegyi érzékszervekkel bírnak. Mivel kemoreceptoraik a csápokon kívül, az ajaktapogatókon és a szájnyílás körül is megtalálhatók, a bogarak a csápok esetleges sérülése után is képesek az elhelyezett élelmet megtalálni. Táplálék körüli rivalitást ezidáig egyik általam tartott fajnál sem tapasztaltam, ebből fakadóan a felkínált gyümölcsöket mindig egy helyre, egy tálba helyezem a bogarak számára.

21. ábra: egy "adag" hőkezelt fakomposzt a rózsabogár-lárvák táplálására

A lárvák táplálására a talajkeverék szolgál. Ennek összeállítása során érdemes figyelembe venni, hogy a Pachnoda-fajok élőhelyén jellemzőbb talajok jelentősen különböznek a mérsékelt övezeti talajtípusoktól.²⁵ Az egyik fontos különbség, hogy míg nálunk a talajélet szempontjából a mikrofauna és a mikroflóra (baktériu-mok, gombák, algák és egyéb eukarióta heterotróf egysejtű szervezetek) szerepe a döntő, addig a trópusi Afrika talajában a makrofauna (televényférgek, giliszták, különféle rovarlárvák, ikerszelvényesek, százlábúak, ászkák, pókok) működése jelentős. Ezen élőlények abundancia és dominancia szerkezetét (egyedsűrűségét és relatív gyakoriságát) a talaj jellemzőbb tulajdonságai (kémhatása, vízáteresztő-képessége, humusztartalma, stb.) nagymértékben befolyásolják. Erre érdemes odafigyelni a talajkeverék összeállításánál. A trópusok talaja laza, vízáteresztő-képessége igen jó! Emiatt a bogárlárváinknak szánt talajkeverék összeállításánál is hasonló szerkezetű talaj kialakítása javasolt. Kerüljük az összetömörödő talajt és az így kialakuló pangó vizet! Afrika Egyenlítő menti területein a savanyú talajok a jellemzőek. Bár a kémhatás szempontjából a Pachnoda-lárvák viszonylag tágtűrésűnek mutatkoznak²⁶, arra mindig ügyelek, hogy a talaj kémhatása a semleges vagy enyhén savas tartományba tendáljon.²⁷ Ezt a faanyag, illetve a keverék összeállításához használt egyéb komponensek megfelelő megválasztásával könnyedén lehet teljesíteni. Én főleg bükköt és tölgyet használok tápanyagnak, de kiváló erre a célra a hárs, a fűz vagy akár a gesztenye is. A nyitvatermők, főleg a fenyők használata kerülendő, egyrészt mert jelentősen savanyítják a talajt²⁸, másrészt mert magas gyantatartalmuk miatt alkalmatlan a lárvák táplálására (esetleges egyéb toxikus anyagaikról nem is szólva). A lárvák egyébiránt szinte mindent megesznek (ami nem azt jelenti, hogy minden jó nekik!).²⁹ A talajkeverék összeállításához a természetben (ipari- és mezőgazdasági területektől távol) gyűjtött és megfelelően hőkezelt fakorhadékot és lombot keverek kizárólag kertészetekben kapható vegyszermentes kertifölddel és kókuszrosttal. A kókuszrost és a tőzeg egymással analóg módon használható annyi kitétellel, hogy bizonyos tőzegfajták a talaj kémhatását jelentős mértékben csökkenthetik. Használatuk azonban elengedhetetlen, mert a bábozódásra kész lárvák nagyrészt ezek felhasználásával készítik bábbölcsőjüket. Hiányukban az elkészült bábkamra jóval sérülékenyebb lesz.

22. ábra: fehér- és vörös korhadás; a vörös színt a megmaradt lignin okozza

Fontos szem előtt tartani, hogy a rózsabogarak lárvái nem képesek ugyanolyan hatékonysággal hasznosítani a különböző stádiumú bomló faanyagot. A Pachnoda-lárvák a bomlási folyamat előrehaladott szakaszában lévő fakorhadékban, az ún. „fakomposzt”-ban fejlődnek jól (21. ábra). Ez könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy élőhelyükön a talajfejlődés igen intenzív; az elpusztult élőlények szerves anyagai gyorsan elbomlanak. Éppen ezért a lárváink táplálására alkalmas faanyag kézzel könnyedén törhető, esetleg morzsolható állapotban van. Ilyen fát azonban a városokban és közvetlen környezetükben nehezen talál az ember (és az állat egyaránt). A modern erdőgazdálkodásnak köszönhetően még az erdők nagy részéből is fokozatosan tűnnek el. Az esztétikai alapon elhordott holt faanyag hiányában az itt élő xilofág élőlények nagy része is eltűnik, kisebb részük azonban alkalmazkodva a megváltozott környezeti viszonyokhoz más, alternatív táplálék-forrást keres magának. Ennek egyik szép példája az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), aki a lárvái fejlődéséhez szükséges faanyagot pl. a fűrésztelepeken találta meg. Ezeken a helyeken a sokszor nagy mennyiségben, hosszabb ideig tárolt, és a nedvesség hatására korhadásnak indult fűrészpor és fahulladék biztosít táplálékot a bogár lárvái számára.. Az orrszarvúbogár (23. ábra) példáját követve mi is próbálkozhatunk különféle alternatív megoldásokkal; pl. fűrészpor, faforgács és egyéb friss faanyag felhasználásával magunk is állíthatunk elő korhadó faanyagot a lárváink számára.

23. ábra: Orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis); a "mesterséges" fakorhadék előállításának egyik ötletadója (magyarázat a szövegben)

Ehhez semmi más nem szükséges, mint a korhadást okozó mikroorganizmus, a megfelelő körülmények biztosítása és némi idő a folyamat lejátszódásához.³⁰ Ennek egyik módja, hogy a faforgácsot ill. a magunk által aprított friss faanyagot már korhadt (és ezáltal gombafonalakkal dúsan átszőtt) falevélzúzalékkal keverjük össze és zsákokba helyezve legalább néhány hétig állni hagyjuk. A módszer előnye, hogy az elfogyasztott táplálék folyamatos pótlása ezekből a zsákokból kényelmesen megoldható. Az eljárás során ügyeljünk arra, hogy a keverék végig megfelelően nedves és meleg maradjon. Egy másik módszerről, az ún. lisztes erjesztésről részletes leírás Papp Tamás vonatkozó írásaiban olvasható.³¹

A lárvák táplálására kiegészítésként különféle konyhai (pl. répa, hagyma, burgonya, paradicsom, paprika stb.) hulladékot is használok, amelyet a talajba ások, szintén az atkásodás megelőzése végett.
Itt is alapszabály a túlzások kerülése! A túl sok friss, lédús zöldség- és gyümölcshulladék a talaj magas nedvességtartalma miatt könnyen penészesedési folyamatokat indíthat meg, és az atkák tömeges elszaporodását segítheti elő. Különösen kerülöm néhány zöldséghulladék, pl. a lehámozott, nyers „burgonya-héj” túlzott komposztálását!³² A lárvák táplá-lására „önetetőket” is használok. Toalettpapír-gurigákat vagy papírtörlő-gurigákat nyomok hosszában a talajba (nem túl mélyen) és teletöltöm száraz nyúltáppal. A lárvák a nyúltáphoz könnyedén hozzáférnek, és azt alulról fogyasztva mindig friss, tápanyagokban gazdag táplálékhoz jutnak, ami így a lárvák tápértékét is növeli.

24.ábra: az első rózsabogár-tenyészet helye

Szaporítás: a Pachnoda-fajok takarmányozási célból történő szaporításra alkalmasabbnak bizonyulnak mérsékelt égövi társaiknál. Például a nagyrészt eurázsiai elterjedésű, de Észak-Afrikában is jelenlevő Cetonia aurata generációváltása a Kárpát-medencében két év; az áttelelő bogarak májusban jönnek elő, a lerakott petéikből kikelő lárvák körülbelül hat hónapig fejlődhetnek, majd az időjárás kedvezőtlenné válása miatt L3-as lárvaként telelnek át, hogy azután a következő évben folytathassák a fejlődésüket. A lárvák július-augusztusban érik el maximális méretüket, bebázódnak, és körülbelül egy hónap múlva jönnek csak elő, hogy azután a talajban tudjanak áttelelni. Fogságban a magasabb tartási hőmérséklet és a kiegyensúlyozottabb klíma természetesen lerövidíti a generációsciklus időtartamát, de még így is jóval hosszabb, mint a trópusi Afrikában élő fajoké. A generációváltás intervalluma a trópusi fajok esetében 28-30°C-on kb. 2,5-3 hónap. A trópusi fajok élettartama viszont így jóval rövidebb: a nőstények körülbelül öt, míg a hímek három hónapig élnek. Ezalatt az idő alatt (hosszabb megszakítások nélkül) rakják le a nőstények 65-70 darab 1,5-1,8 mm-es petéiket a talajba, amiből 10-14 nap múlva kelnek ki a 2-4 mm hosszú lárvák.³³ A lárvák növekedése ideális tartási hőmérséklet esetén körülbelül másfél hónapot vesz igénybe. A bábozódásra kész lárvák kb. 2-3 nap alatt készítik el bábbölcsőjüket, és ebben az állapotban körülbelül két hetet töltenek. A kikelt bogarak 5-6 nap alatt érik el az ivarérettséget³⁴, ekkor megtörténik az első kopuláció (párosodás). Ezt követően az első peték lerakásáig körülbelül egy hét telik el. Mindezek természetesen az ideálisnak tekintett tartási hőmérsékletre (28-30°C) érvényes adatok. Alacsonyabb hőmérsékleten a Pachnodák lárváinak fejlődése is lelassul, a peték inkubációs ideje, a bábállapot szintén tovább tart. Így a Pachnoda-fajok esetében szélsőségesen alacsonynak tekinthető hőmérsékleten (pl. 18-20°C-on) a generációváltás akár egy-másfél évig is elhúzódhat. Például az elhúzódó inkubációsidőnek és egyedfejlődésnek tudható be az is, hogy a rendszeres talajcserék alkalmával kinyert és hűvösebb helységben elhelyezett talaj³⁵ még fél-egy év után is rejthet egészséges lárvákat.

Egy tenyészet beindításánál a terrárium megfelelő méretének megválasztása egy izgalmas feladat. Természetesen túl nagy helyet nem lehet számukra biztosítani, figyelembe véve egy mentorom intelmét: inkább több kisebb tenyészetet alakítsunk ki, mint egy nagyobbat, hiszen a nagy tenyészet nagy kockázat-vállalást jelent. A problémát inkább a helyhiány szokta jelenteni. Nálam ebből kifolyólag a bogarak és a lárváik több költözést megéltek már, káros következmények nélkül. Az első időkben egy használaton kívüli „vitrines” kiképzésű (elöl, tolóajtók segítségével nyíló) terráriumban voltak elszállásolva, melynek méretei: 60 cm hosszúság, 30 cm szélesség és 60 cm magasság (24. ábra). A lárvák számára összeállított talajkeverék rétegvas-tagsága 12-15 cm volt. A bogarak szaporítását 15 ivarérett egyeddel kezdtem. Körülbelül egy év után költöztettem át a tenyészetet egy kb. 40 cm x 60 cm alapterületű, 60cm magas műanyag tárolódobozba, ahol a talaj rétegvastagságát megemeltem 30-35 cm-re. Ekkor kb. 250 darab különböző fejlettségű lárvát, és 30 bogarat számoltam össze. Próbálkoztam az általam gondozott két faj egy helyen tartásával is, de körülbelül egy-másfél év múlva a P. marginata teljesen eltűnt az állományból. Ezután a második tenyészetet ennek a fajnak a bábozódásra kész lárváival indítottam újra. 50 szakkereskedésben vásárolt lárvából 30-35 változott egészséges bogárrá. Körülbelül fél év elteltével a bogarak mennyisége többszörösére gyarapodott (természetesen az első generációváltás idejéig lárvát nem nyertem ki a tenyészetből). Ebben az időszakban mindkét tartóedény hőmérsékletét 26-28°C körül tartottam. A legutolsó időszakban megnövekedett az igény a lárvák takarmányozási célú felhasználására, emiatt a tartási hőmérsékletet megemeltem 28-30°C-ra.

25. ábra: Pachnodák scarabeioform lárvái

A tapasztalatok összegzéseként elmondható, hogy egy takarmányozási célra szánt rózsabogár-tenyészet össze-állításakor az első tenyészcsoport javasolt minimális mérete 30-40 bogár. Ebben az esetben – kedvező feltételek fennállása esetén – az első generációváltást követően garantált a kb. 100 egyedet számláló állomány. Ekkora tenyészetből már hetente akár 50-100 lárva is feletethető úgy, hogy közben a tenyészet működőképes marad (25. ábra).

Utószó: a bogarak jelentősége Afrikában, és főleg annak trópusi területein részben nagy fajszámukkal magyarázható. Egyesek mezőgazdasági kártételük miatt, mások az egyes életközösségekben betöltött szerepük következtében adnak nekik nagyobb figyelmet. A néphagyományban régóta különös fontosságot tulajdonítanak nekik; Afrikában például egy ma is létező babona szerint, ha bogarat dobunk egy tóba, eső lesz. Ugyanakkor a világ más tájain is megjelenik a bogarak mágikus ereje; a természetgyógyászok régóta szent amulettként használják, mert hitük szerint a nyakban hordott élettelen bogár védelmet jelent egyes betegségek ellen („A bogaraknak Isten küldötteiként hatalmuk van mindenek fölött, csak a tengereken nem tudnak uralkodni”). A terrarisztika megjelenésével a bogarak iránti érdeklődés új alapokat kapott. Attraktivitásukkal, különleges felépítésükkel ma már szemet gyönyörködtető kedvencekként színesítik a rovarok iránt is érdeklődő terraristák állományát. Egyes bogárfajok (pl. perui gyászbogár és a cikk témáját adó afrikai rózsabogarak) tartása és szaporítása ugyanakkor a technika és az ismeretanyag fejlődésének következményeképpen különösen eredményesnek bizonyult, így ezek a bogárfajok tápanyagokban gazdag lárváikkal jelentős szerepet kaptak a rovarevő állatok egészséges és változatos étrendjének kialakításában is. A Pachnoda-fajokat a terrarisztikában ma elsősorban mint takarmány-rovarokat tartjuk nyilván, de színes, impozáns megjelenésük miatt méltán tarthatnak igényt azon terraristák érdeklődésére is, akik egy (vagy akár több) könnyebben tartható és szaporítható bogárfajjal szeretnék elmélyíteni ismereteiket a rovarok eme különleges csoportjával kapcsolatban is. Ehhez kíván sok sikert:

A szerző

¹A rózsabogarak megnevezés számos nemzetséget foglal magában. Például az EOL nyilvántartásában ezen a csoporton belül 514 különböző nemzetséget különböztetnek meg. Jelen írás kizárólag a terrarisztikában takarmányozási célból ismert és elterjedt Pachnoda genus általános felépítésével, valamint a tartásukkal és tenyésztésükkel kapcsolatos főbb ismeretek illetve általános irányelvek bemutatására vállalkozik a szerző saját tapasztalatai és az irodalomjegyzékben felsorolt munkák alapján.

²A taxonómia (rendszertan) az utóbbi években is jelentős változásokon ment keresztül, ami a rovarok rendszerére szintén kihatással volt. Számos korábban egységes taxont bontottak meg vagy helyeztek át az egyes csoportok rokonsági kapcsolatainak mind valósághűbb reprezentálása érdekében. Így a korábban (2002) Scarabeidae családba tartozó bogarak jelenleg (2010) a Scarabeoidae családsorozatot alkotják, míg a rózsabogarak önálló családot képeznek (Cetoniidae). A korábbi rendszer használatát a jelen írásban az indokolja, hogy a bogarakkal foglalkozó szélesebb nagyközönség még ezt használja, így a Tisztelt Olvasó is nagyobb részt ezzel fog találkozni a témával kapcsolatos egyéb publikációkban.

³Az újabb rendszerezések szerint: Pachnoda marginata aurantia. Szintén a Pachnoda marginata alfajaként tartják ma már nyilván a korábban külön fajként említett Pachnoda butana-t is.

⁴Az újabb rendszerezések szerint: Pachnoda fissipuncta aemula, de több forrás szinonimaként használja a két fajnevet.

⁵Az újabb rendszerezések szerint: Pachnoda sinuata flaviventris. Az általam tartott flaviventris-ek egy nem kívánt hibridizáció és Papp Tamás későbbi, nemzedékeken át tartó gondos, szelektív továbbtenyésztésének eredményei.

⁶A Pachnoda genusban hozzávetőlegesen 157 faj tartozik, ebből az EOL nyilvántartásában jelenleg 111 fajt találunk. Néhány faj dorsalis mintázata az EOL honlapján kívül megtekinthető még az alábbi címeken: http://www.goliathus.com/en/en-cetonidae.html, http://www.magmaconcept.com/insects/0frame.htm

⁷Pachnoda ephippiata x sinuata flaviventris és Pachnoda marginata peregrina

⁸A rózsabogarak esetében a három testtáj elkülönülése kevésbé érzékelhető, mivel a tor és a potroh nagy felületen kapcsolódnak az egység látszatát keltve.

⁹Az eredetileg 12 szelvényből álló potroh - ami csak az előrovaroknál (Protura) maradt meg - a legtöbb rovar-csoportnál a filogenezis során redukción esett át; a szelvények egy része összeolvadt, más része a potrohba húzódva az ivarszervek kialakításában vesz részt.

¹⁰A rovarok legnagyobb szerve a kitines kutikulából álló külső váz (exosceleton). Jelentőségét mutatja, hogy a rendszerezés legfőbb szempontját a mai napig a kitinkutikula sajátosságai adják. A kitin (ami az exosceleton fő tömegét adja: a kültakaró 25-60%-a) kémiailag a cellulózhoz hasonlít (N-acetil-glükózamin-egységekből álló óriásmolekula) és vegytiszta formában rugalmas, nedvességet áteresztő anyag. A rovarok esetében azonban az exosceleton kialakításában egy szklerotin nevű szerkezeti fehérje is részt vesz, ami a külső vázat keménnyé és a külső erőbehatásokkal szemben viszonylag ellenállóvá teszi.

¹¹Demjén Zsófia: Terráriumi takarmányállatok VII. rózsabogarak (Terrárium, 2001. 1. szám); Dr. Molnár Tamás, Dr. Gál János, Dr. Molnár Marcell: Terrarisztika - Egyetemi jegyzet (Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Sertés- és Kisállattenyésztési Intézet, Hal- és Társállattenyésztési Tanszék - Kaposvár, 2004)

¹²"A hímek és a nőstények első ránézésre nem mutatnak különbséget, de egy kisebb nagyítóval a csápjaik legyezőszerű elágazásait megszámolva kideríthetjük ivari hovatartozásukat: a hímeknek 7, a nőstényeknek csupán 5 lemezkére ágazik szét a csápja." (Demjén Zs., 2001); "A nemek megkülönböztetése a csápok legyezőszerű részén található ízek száma alapján lehetséges: a hímek csápján 7, a nőstényekén 5 csápízesülés található." (Dr. Molnár T., Dr. Gál J., Dr. Molnár M., 2004) Egy másik forrás szintén említi a csáplegyező vizsgálatát a nemek elkülönítéséhez: "Bizonyos fajoknál azonban nem találunk ilyen [a potroh sternitjein végighúzódó] barázdát, a hím és a nőstény külseje megegyezik. Ilyenek például a Potosia- és a Tichius-fajok. Itt már alaposabban meg kell néznünk az imágókat: az állatok csápját kell tüzetesebben megvizsgálnunk. A hímeknek 5 csáplegyezőjük van, míg a nőstényeknek csak 3." (Papp Tamás: Orrszarvú és rózsabogarak 8. /Terrárium 2006. 4. szám/) Az általam vizsgált bogarak csápján a fenti források által említett számszerű különbséget nem tapasztaltam.

¹³A jelenség egyik valószínűsíthető oka, hogy a nőstények a délelőtt egy részében alkalmas petézőhelyet keresnek és petéznek (Demjén Zs., 2001).

¹⁴A rózsabogarak egyedfejlődésében három lárvaállapotot különböztetünk meg. A petéből kikelő lárva L1 állapotban van. Ekkor idejének nagy részét táplálkozással tölti, így méret- és tömegnövekedése jelentős. Az L2-es állapotú lárvának a feje is nagyobb lesz, és tovább folytatja intenzív növekedését, egészen addig, míg meg nem történik az utolsó vedlés. Ekkor a lárva L3-as állapotba jut. Ebben az állapotban testtömege eléri a genetikailag meghatározott maximumot, további tömegnövekedés nincs vagy nem jelentős. Ebben a szakaszban a minőségi változásoké (differenciáció) a főszerep. Az állat viselkedése is megváltozik; mozgása lassul, az elfogyasztott táplálék mennyisége pedig töredéke a korábbi szakaszokat jellemző értéknek. Az L3-as állapot végét jelzi, amikor a lárva a tartóedény egy általa kiválasztott pontján megkezdi bábbölcsője elkészítését.

¹⁵A táptalaj rendszeres átvizsgálása során előfordul, hogy a bábbölcső sérül, vagy teljesen összetörik. Az eddigi tapasztalataim szerint az ilyen egyedek mortalitása a bábbölcső sérülésével arányos mértékű. Papp Tamás említi még a pótbölcső készítésének lehetőségét (Papp Tamás: Orrszarvú- és rózsabogarak 3. /Terrárium 2005. 5. szám/), de ennek a nehezebben szaporodó és ezért drágább fajok esetében van nagyobb jelentősége.

¹⁶Talán az egyetlen kivétel a Pachnoda thoracica, melyet Fabricius írta le elsőként 1775-ben Cetonia thoracica-ként, majd Blanchard 1842-ben Pachnoda arabica-ként. Ma ugyanezt a fajt a Pachnoda nemzetségbe sorolja a tudomány, ismereteim szerint az egyetlen olyan fajként, amelynek az elterjedési területe nem az Afrikai kontinensen található.

¹⁷A tartóedény légterének páratartalmát úgy kell beállítani, hogy értéke az adott faj természetes élőhelyén uralkodó viszonyokhoz közelítsen. Mivel a Pachnoda nemzetség elterjedése széles területet fed le, a megadott értéktartomány ezzel összhangban került megállapításra.

¹⁸A szaprofita atkák nem tartoznak a bogarak kórokozói közé, hiszen normál esetben a tartóedény szerves anyagain találhatóak, jórészt az állatoknak behelyezett nedves takarmányon. A leggyakoribb fajok, amelyek megjelenhetnek a tenyészetünkben a Caloglyphus berlesei, a Caloglyphus michaeli, és a Hypoaspis aculifer (Demjén Zs., 2001; Papp T., 2006). Mindhárom faj kifejlett egyedeinek testhossza 0,5 mm körüli. A Caloglyphus berlesei egy karcsú, fehér atkafaj, a C. michaeli homokszínű, kerekded testalkattal, a Hypoaspis aculeifer egyedeinek teste pedig rózsaszínes vagy világosbarna, lapított kör alakkal.

¹⁹A bogarakat a táplálék, a szexuális partner, és a megfelelő petézőhely megtalálása során a különböző szaganyagok (szemiokemikáliák) stimulálják. A szaganyagot érzékelő állat specifikus válaszreakciót produkál. Zárt viselkedési programjukból fakadóan a tanulásnak nincs igazán jelentősége, így a viselkedést kiváltó (esetleg azt irányító) ingereknek a bogarak életfolyamatai szempontjából nagy jelentősége van. A szaglás folyamatában az illatanyagok felhalmozódása az epikutikulán elengedhetetlen; a válaszreakció kiváltásához az illatanyag megfelelő koncentrációja szükséges. A bogarakon megtelepedő atkák (pl. az egyik leggyakoribb faj a Hypoaspis aculeifer) az adszorpció (felületi megkötés) hatékonyságát rontják az állat szagingerekkel szembeni érzékenységének csökkenését vagy teljes érzéketlenséget eredményezve (ami végül az állat pusztulását is okozhatja).

²⁰A bogarak viszonylag jól viselik a szárazabb klímát is, hiszen légzőnyílásaik nem oldalt, hanem az elytrumok alatt találhatók. Így a bogarak légcserét nem közvetlenül a külső környezettel folytatnak; a légzési levegőt a szárnyfedők alatt kialakuló páradúsabb mikroklíma szolgálja. Emiatt én a bogarakat a szakirodalmi ajánlás alsó határértéke körül tartom.

²¹Parazitoidnak azokat az élőlényeket nevezzük, melyek életüknek csak egy szakaszában (pl. lárvaként) élősködnek, és rendszerint el is pusztítják a gazdaszervezetüket.

²²A korokozók iránti fogékonyság faj- és egyedfüggő. Egy adott kórokozó iránti fertőzésre fogékony fajon belül az egyed fogékonyságát számos fiziológiai és aspecifikus endogén tényező (pl. az életkor, az esetleges kimerültség, a tápláltsági állapot stb.) befolyásolhatja. A különböző exogén hajlamosító tényezők közé tartoznak a már említett kedvezőtlen klimatikus viszonyok és a különböző toxikus anyagok. A bogarak fertőzésekkel szembeni ellenállásában ezeknek igen nagy szerepe van. Ezért is kell törekedni állataink általános egészségi állapotának, jó kondíciójának fenntartására.

²³A rovarpenész egy gyűjtőnév. Azokat a járomspórás gombákat (Zygomycetes) jelöljük vele, melyek rovarokat támadnak meg. Többségük az Entomophthorales rend, és azon belül a névadó Entomophthora nemzetség tagjai. A tudományos elnevezés a görög éntomosz (jelentése: rovar) és a phthorá (jelentése: megsemmisítés, szétzúzás) szavak összevonásával képződött. Az Entomophthora nemzetségbe jobbára parazita gombák tartoznak, amelyek főleg embereket és állatokat támadnak meg; többségük azonban rovarok parazitája (és általánosan egy-egy rovar-csoportra specializálódtak). Néhány coprofág (trágyalakó) faj fakultatív parazita is lehet. A gombaspórák (konídiumok) a rovarok kitinszőrein tapadnak meg, az abból kifejlődő hifafonalak a légzőnyílásokon hatolnak be, majd a nyirok-keringéssel az egész szervezetben szétterjednek, a megtámadott állat pusztulását okozva néhány napon belül. A tetemben hamarosan megindul a spóraképzés; számos konídiumtartó töri át a kitinkutikula felszínét. A konídiumok vagy mitospórák ezután a légmozgások segítségével terjednek szét, így fertőzve meg további fogékony szervezeteket. A fertőzött tenyészet hatékony kezelése éppen ezért a beteg állatok szelekciója még pusztulásuk, illeteve a gomba szaporító-képleteinek megjelenése előtt.

²⁴Papp Tamás rózsabogarakról szóló írásaiban (Papp Tamás: Orrszarvú- és rózsabogarak 3. /Terrárium 2005. 5. szám/) megemlíti, hogy egyes vélemények szerint a görögdinnye fogyasztása káros a bogarak számára, mert lecsökkenti az életidejüket. Azonban sem az ő, sem az én tapasztalataim nem igazolták ezt a feltételezést. Az általam tenyésztett bogarak nagy előszeretettel fogyasztják a görögdinnyét minden további probléma nélkül.

²⁵A Pachnoda nemzetség elterjedési területe nagyobb részt Afrika forró (trópusi) területeit foglalja magába, azon belül is két földrajzi övet; az egyenlítőit és az átmenetit (vagy szavannát). Ezeken a területeken a laterites talaj (latosol vagy vörösföld) jellemző. A talaj jellegzetes vörös, vörösesbarna színét a felszínen nagy mennyiségben felhalmozódó alumínium és vas vegyületek (szeszkvioxidok) okozzák. A csapadék éves mennyisége igen nagy, emiatt a talaj ásványai jórészt kimosódnak teret engedve a kilúgozási folyamatoknak (deszilikátosodó vagy lateritesedő talaj). A legjellemzőbb talajösszetevők a különféle agyagásványok; az Egyenlítőtől távolodva a változóan nedves klímaterületeken a vörösagyag képződése a jellemző. A nedvesség csökkenésével arányos mértékben váltják le a vörösagyagot a vörösföldek. Az intenzív talajfejlődés következtében a talaj jórészt humuszban szegény, a kimosódó ásványok alig pótlódnak. A talaj jellemzően laza; vízáteresztő-képessége igen jó. A talajképződési folyamatok gyengén savas közegben zajlanak.

²⁶Lárváink pH-érték iránti érzékenységét számos abiotikus és biotikus tényező befolyásolja. A legfontosabbak a hőmérséklet, a nedvességtartalom, a sótartalom, a használt avar minősége és bomlottsági foka, valamint a kolonizált talajlakó élőlények anyagcseréjéből származó anyagok. Mindezek közös hatása kombinálódik a talaj savasságával. A talaj optimális kémhatásának megválasztásával jelentősen csökkenthetjük lárváink érzékenységét a többi tényező változásaival szemben. Ugyanez természetesen a többi tényezővel kapcsolatban is elmondható.

²⁷A talaj kategorizálása a kémhatás szempontjából a következő módon történik: pH 4,5 alatt erősen savanyú, pH 4,5 és 5,5 között savanyú, pH 5,5 és 6,8 között gyengén savanyú, pH 6,8 és 7,2 között semleges, pH 7,2 és 8,5 között gyengén lúgos, pH 8,5 és 9 között lúgos, míg pH 9 fölött erősen lúgos talajról beszélünk.

²⁸A tűlevelűek lombkoronája a légszennyező anyagokból jóval nagyobb mennyiségű káros- és savas anyagot szűr ki, mint a lombosoké. Emiatt esetükben nagyobb savas depozícióval kell számolni.

²⁹Még gyermekkoromban egy alkalommal a vasárnapi ebédem egy részét rejtettem a Cetonia-lárvákhoz; és nagy meglepetésemre rövid idő alatt legnagyobb hányadát elfogyasztották. Természetesen ez nem reprezentatív értékű a lárvák táplálék-preferenciájára vonatkozóan.

³⁰A fa korhadását jórészt különféle gombák (pl. egyes Merulius-, Poria-, és Penicillium-fajok) okozzák. Működésük eredményeképpen a szilárdságot adó két legfontosabb vegyület (cellulóz, lignin) elbomlik a fában, így válik az könnyen törhetővé, morzsolhatóvá, illetve a lárvák számára fogyaszthatóvá. A korhadás illetve a korhadást előidéző gombák két fő típusának elkülönítését is ez adja; attól függően, hogy a gombák enzimjei melyik vegyületet bontják le, megkülönböztetjük a vörös és a fehér korhadást egymástól. Ha a gombák a cellulózt bontják el, a megmaradt lignin miatt lesz vörös színű a faanyag (vörös revesedés), ha pedig a lignin bomlik el, a visszamaradó anyag fehér színű. Kedvező feltételek (nedvesség, párás, meleg levegő) biztosításával a gombák igen gyorsan kifejlesztik sűrű mycélium-kötegeiket, amelyek így igen erőteljes korhasztó tulajdonsággal rendelkeznek. Tehát a számunkra kedvező folyamatokat felgyorsításával a friss fából is viszonylag rövid időn belül a lárváink táplálására alkalmas faanyag nyerhető.

³¹Papp Tamás: Orrszarvú- és rózsabogarak 2. (Terrárium 2005. 4. szám)

³²Talán kevesebben tudják, hogy az Andokból származó burgonya, vagy a paradicsom, a paprika ugyanabba a növénycsaládba tartoznak, mint a híres és hírhedt dohány, nadragulya, csattanó maszlag és a beléndek. Erre a családra általánosan jellemző, hogy fajai több különböző, rendszerint erősen mérgező alkaloidot tartalmaznak. Például a paradicsom éretlen, zöld terméseiben, vagy a burgonya terméseiben ugyanúgy megtalálható a családra jellemző solanin, mint a burgonya (amely nevében is őrzi solanin-tartalmát: Solanum tuberosum) gumóiban, ami Amerika felfedezése után a tudatlan európaiak mérgezéseiért volt felelős. A solanin - ami feltételezhetően a penészgombák távoltartása végett képződik a gumókban - ugyanis főzés során elbomlik, de nyersen bizony megmarad, és nagy mennyiségben fogyasztva súlyos mérgezést okoz.

³³Forrás: Dr. Molnár Tamás, Dr. Gál János, Dr. Molnár Marcell: Terrarisztika - Egyetemi jegyzet (Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Sertés- és Kisállattenyésztési Intézet, Hal- és Társállattenyésztési Tanszék)

³⁴A Pachnodák szexuális érésével kapcsolatos saját megfigyeléseim nincsenek. Papp Tamás írásában (Papp Tamás: Orrszarvú- és rózsabogarak 3. /Terrárium 2005. 5. szám/) olvasható, hogy míg a nőstény imágóknak érniük kell, addig a hímek a bábbölcsőből való kibújásuk után azonnal képesek a sikeres párzásra.

³⁵A rózsabogár-lárvák komposztáló tevékenységének eredményeképpen egy értékes, humuszban gazdag, laza szerkezetű, jól szellőző talaj képződik a tenyésztőedények alján. Ez a talaj, a rendszeres talajcserék alkalmával (a bogarak, a lárvák és a peték nagy részének kiválogatása után), egy hűvösebb helységben, jól szellőző zsákokban kerül elhelyezésre, majd idővel szobai növények átültetése során felhasználásra. Mivel a gondos válogatás ellenére maradhatnak peték a talajban, felhasználás előtt mindenképpen ajánlott a talaj átvizsgálása, mert a lárvák növényeink gyökereit megrágva nagy kárt okozhatnak.

Felhasznált irodalom:

Demjén Zsófia: Terráriumi takarmányállatok VII. Rózsabogarak (Terrárium 2001. 1. szám)

Demjén Zsófia: Ízeltlábúak (A család állatorvosa Kedvenceink egészségkönyve, Kossuth Kiadó - 2004)

Dr. Molnár Tamás, Dr. Gál János, Dr. Molnár Marcell: Terrarisztika - Egyetemi jegyzet (Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar, Sertés- és Kisállattenyésztési Intézet, Hal- és Társállattenyésztési Tanszék - Kaposvár, 2004)

Papp Tamás: Orrszarvú- és rózsabogarak 1.-10 (Terrárium 2005. 3.szám - 2006. 6. szám)

Papp Tamás, Benyó András, Demjén Zsófia, Mózes Katalin, Lovasné Bodó Judit: Egzotikus ízeltlábúak tartástechnológiai hibái (Hüllők és alacsonyabbrendű állatok gyógyászata - Magyar Vad- és Állatkerti Állatorvosok és a Fővárosi Állat- és Növénykert, 2009., szerk.: Molnár Viktor, Sós Endre, Liptovszky Mátyás)

Dr. Papp Antal: Egzotikus bogarak tartástechnológiai hibái (Hüllők és alacsonyabbrendű állatok gyógyászata - Magyar Vad- és Állatkerti Állatorvosok és a Fővárosi Állat- és Növénykert, 2009., szerk.: Molnár Viktor, Sós Endre, Liptovszky Mátyás)

Fazekas György, Szerényi Gábor: Biológia – I. kötet (Scolar Kiadó - Bp., 2002)

Dr. Daday Jenő: Rovartani műszótár (Természettudományi Társulat - Bp., 1894)

Dr. Nász István: Klinikai mikrobiológia (Medicina Kiadó - Bp., 1988)

Toxikológia (Pécsi Tudományegyetem, Általános- és Környezeti Mikrobiológia Tanszék): előadásjegyzetek – 2007

Vuts József: Kártevő bogarak kémiai kommunikációjának elektrofiziológiás és viselkedés-megfigyeléssel történő vizsgálata (Doktori értekezés, Bp. 2010 - ELTE Biológia Doktori Iskola, Zootaxonómiai, Állatökológiai, Hidrobiológiai Doktori Program)

Szemerey Tamásné: Erdőtalaj meszezésének hatása egy bükkös faállomány páncélosatka faunájára (Doktori értekezés, Sopron, 2004 - Nyugat Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola, Erdei Ökoszisztémák Ökológiája és Diverzitása Program)

Internetes források:

http://www.flower-beetles.com

http://de.wikipedia.org/wiki/Pachnoda

http://www.naturalworlds.org/scarabaeidae/species/Pachnoda_ephippiata.htm

http://zipcodezoo.com/Animals/

http://www.eol.org/pages/17091

 

Szerző és fotók: Paulovkin András

 

Hozzászólások

Vendégként nem küldhet be hozzászólást